Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Emetofóbiásként hol találhatnék magamnak párt?
"Mindenkinek megvan a maga keresztje" - tartja a mondás, nekem sajnos kisgyermekkorom óta ez a hányástól való rettegés (aki nem ismeri, olvasson utána, ez nem puszta undor, sokan úgy azonosítják és "biztos elmúlik"). Sok módszerrel próbáltam úrrá lenni rajta, belekerültem olyan helyzetbe is párszor, amivel lehetőséget kaptam arra, hogy szembenézzek vele, de a rettegés győzedelmeskedett. Pszichoterapeuta és viselkedésterapeuta a következő lépcső.
Na de, amiért a kérdés kiíródott: valami defektje mindenkinek van, de ezt nem tudja megérteni, feldolgozni senki, akinek elmagyarázom egy kapcsolat alakulása közben (mikor már kiépült a bizalom), így ellöknek maguktól, mint valami elmebeteget... Tudni kell erről a nyavalyáról, hogy kerülöm az olyan helyzeteket és helyeket, ahol hányás velem, vagy társaimmal előfordulhat, ami megnehezíti (számomra, mert csak én szorongok) a hétköznapokat. Valahol mélyen hiszem, hogy ettől függetlenül nem érdemlem meg az örök magányt, de mégis azt látom, hogy erre halad a sorsom... Egy próbát mégis tennék, csak nem tudom, hol találok elfogadó embert, vagy olyat, aki maga is benne van, így tudja, mivel jár mindez és nem csak oltogat, ócsáról?! Fórumokat böngésztem, de 2012-es, '14-es aktivitásúak, élőben ember legyen a talpán, aki ez alapján tud szelektálni, más opció pedig nem jut eszembe.
Létezik még egyáltalán olyan ember, aki nem a tökéleteset keresi, hanem észreveszi a hiba mögött a további, esetleg előnyös jellemvonásokat is? :/
25+ F
Piaci rést találtál. Indíts társkeresőt fóbiásoknak.
Fóbi-társ.hu Jobb félni mint megijedni.
Én megértem, nekem is ilyen fóbiám van. Sajnos nem gyógyítható, már 12 éve "velem van". Pszichoterápiával átmenetileg lehet javítani, de teljesen meggyógyulni nem lehet, legalább is nekem nem ment.
Viszont párkapcsolatban ez nekem sosem okozott problémát. Ennek oka az, hogy egyrészt társaságban jól titkolom. Másrészt nem randizgatok meg társkeresőzök, hanem normális társaságba járok, ahol olyannal jöttem eddig mindig össze, akit már évek óta ismertem. A mostani páromat már 2 éve ismertem barátként miután összejöttünk. Így viszonylag a kapcsolat elején elmondtam neki őszintén, hogy mi a helyzet: hogy pánikbeteg vagyok és nem tudok utazni (kb. csak autóval és ha én vezetek vagy kettesben vagyunk), mert félek, hogy hányni fogok. Teljesen megértő volt és ennek már 2 éve, a szorongásaim azóta sem okoztak különösebb gondot. Volt olyan kapcsolatom, ahol a másik kevésbé volt toleráns, és jól leugatott, mikor egyszer rosszul voltam. Akkor nagyon rosszul esett, de utólag nem bánom, mert nem volt hozzám való.
28/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!