Miért nincsenek reális igényű ÉS normális nők?

. Oké, van, mikor tényleg jobb, mint a konyhakéses jelenetek késő este, meg az ordítozás és a gyűlölet atmoszférája.

És azt is írtam, hogy néha jobb válni.

Szóval nincs mit cáfolnod, többszörösen hangsúlyoztam, hogy igenis van, hogy helye van a válásnak szerintem, mikor az a kisebbik rossz, ami a gyerekkel, vagy a családdal törtéhet, ha végre különmennek a szülők.

De!!! Amit írtam, hogy utána nem igaz az, hogy az a gyerek ugyan olyan lelkületű lesz, mint egy egészséges ÉS teljes családban növekedő társa. Nem igaz. Mert már addig is sérült eleget, mert utána sem látja a helyes mintát az azonos nemből meg a párkapcsolatból, s mert tudjuk, hogy a műapák-anyák és a gyerek kapcsolata ritkán zökkenőmentes. Nem is beszélve a molesztálásról.

Vallásos? És d.ni szabad neki, csókolózni meg orálozni meg nem??? De furi ez, jaj szegény csaj.

Hogy a párjától várhat-e segítséget, az elég egyszerű. Kérdés, hogy van -e köztük elég szerelem és szeretet. Van szeretet, ami elbír ilyen terheket, és akar is vállalni a másikért áldozatot, várakozást, míg a másikat gatyába rázza egy pszichomókus, - ha hajlandó erre persze, és ez nagyon fontos, hogy meg van -e a szándék.

Mert képzeld el, hajdanán erről szólt a komoly párkapcsolat. Hogy régen külön voltunk, most meg, először beszélgetünk, megismerjük egymást, jót s rosszat a beszélgetések alatt, s megnézzük, ki mit hozott a hátizsákban, s ha be tudjuk ezt vállalni, akkor eldöntjük, hogy egy pár leszünk, s jöhet a szex and drogs and rock n roll.. neeem, csak a szex.

Tudom, hogy ez ma már nem így van. Csak a jót akarja mindenki elvenni, adni már nem akar. Várni nem akar, támasz lenni már nem akar.

Nincs szeretet már az emberekben. A szeretet lényege az adás, és az, hogy nem magamért élek csupán, nem az én érdekeim számítanak, hanem a másik emberé is. ha ez nincs, jó párkapcsolat sincs.

Bár tény, hogy nem kötelező bevállalni a mentálisan beteg embert.

Én azért nem a válást tenném meg fő mumusnak. Lelki sérülést szenved a gyerek otthon is egy rossz kapcsolatban, sőt, még az sem kell hozzá. Két esetet hoznék fel példának (nem kirívó esetek szerintem)

1. Legjobb barátnőm szülei mai napig együtt vannak. Saját bevallása és az én tapasztalataim szerint is foglalkoztak vele sokat, szerették, átlagos jövedelem mellett is sokat túráztak, kirándultak, utaztak és igyekeztek élményeket adni neki. Jó példával is mindig elől jártak munkában stb. A barátnőmnek 3 diplomája van, jó állása, de nem karrierista, jól szervezi a szabad idejét, eszméletlenül okos nő. És nagyon szerencsétlen. Társfüggő, egyik kapcsolatból a másikba esett, mindig otthagyták, az egyetlen pasi aki kitartott mellette, azt meg ő hagyta ott, mert kihűlt a kapcsolat és már csak barátok voltak. Nem akar gyereket, nem érzi magát képesnek családi életre, sérült és depressziós. Most, negyven évesen nincs normális kapcsolata, nem is hisz benne, hogy lesz, a volt pasijával van valamiféle szex kapcsolatban, de itt is csak sérül folyamatosan, mert titokban gondolom többre vágyik. Pedig jó családmodell volt előtte.

2. Unokatesóim, három gyönyörű, okos lány, kettő már egyetemista, a kicsi jövőre megy. A szülők nem váltak el, mai napig együtt vannak. Apuka iszik, de nem agresszív, nincsenek cirkuszok, igaz, sokat van távol. A lányok egytől egyig sérültek. Az egyik anorexiás és sokszor beszél a halálról, a másiknak dührohamai vannak, a harmadik pánikbeteg. Nagyon intelligensek, sosem hajtották őket, maguktól állítottak fel mércét,dolgoznak tanulnak. A háromból csak egynek van pasija(első)kettőnek sosem volt és egyik sem akar családot, gyerekeket. Többször kérték már az anyjukat hogy váljon el és gyengének tartják amiért kitart.

És akkor két ellenpélda:

1.Az én lányom nyugodt, harmonikus, kiegyensúlyozott. Mosolygós és életigenlő. Pedig elváltunk. Az apja ráadásul évente kb 3x jön haza látogatni, külföldön dolgozik. Hiányzik neki az apja, de teljesen jól kezeli a dolgot.

2. A másik legjobb barátnőm szintén olyan családból jön ahol elváltak a szülők, de ő mindig is egy egészséges, életvidám nő volt. Boldog házasságban él évek óta és gyerekeket nevel. A válás önmagában semmit nem jelent. A gyerek ugyanis nem a válás tényétől sérül, hanem a rossz kapcsolattól, ami fennálhat válás nélkül is és válás után is. Ahol a szülők jó kapcsolatban tudnak maradni válás után, a gyerek sokkal kevésbé sérül, mint egy problémás házasságban.

Nagyon kiforgatjátok, amit írtam, mert direkt kihangsúlyoztam többször is, hogy hiszek a válásban ott, és ahol szükség van rá, pont azért, amit ti is írtok, hogy rosszabb egy xar házasság minden félnek: férj, feleség, gyerek.

Én ezt csak egy példának hozom az arányszámok megnövekedése miatt, sok-sok más általam felsorolt mai jellemző mellett.

Mint szeretet lecsökkenése, egoizmus, önzés növekedése, nemi minták, párkapcsolati minták hiánya a fiatalok előtt. A szülő új kapcsolata például. Régen természetesnek vett értékek megkérdőjelezése, akár tudományos cikkek formájában, mint: hűség, monogámia. (Nem a ténnyel vitázom, csak az, hogy már nincs abszolutóriumnak kikiáltva, a régen normálisnak mondott szintet megváltoztatja. Állítólag mentális bajokhoz tud vezetni gyerekek életében a vegyszeres ételek sokasága, amiket kicsi koruktól esznek, és sok-sok ételallergia, én nem tudom, hogy ez igaz-e, de lehet. Maga a felgyorsult világ is, a nehezített iskolai követelmények és még megannyi minden.

De tény, hogy ma több mentálisan sérült fiatal van, mint régebben, statisztikai tény.

Csak példák, amiket megint felsorolok a kérdésre, hogy miért kevés a normális lány.