Milyen hatással vannak szerintetek a mai filmek, sorozatok, vagy a különféle mozgalmak a nők férfiképére, megítélésére? Csak szerintem lesznek negatív következményei?

#28: Hűha, itt óriási frusztrációt érzek.:) Egy normális hangvételű választ írtam, amiben kifejtettem a véleményemet. Erre sikerült egy személyeskedő hangvételű viszontválaszt írnod, és a válaszom hasznosságát nyilvánvaló eszközökkel lepontozni. Ennek ellenére válaszolok, mert haragodban rengeteg sületlenséget sikerült összehordanod.

"Mert nem az a normális, hogy nekem kell azért tenni meg otthon maradni, hogy ne erőszakoljanak meg."

De, az normális, hogy NEKED IS tenned kell azért, hogy ez ne történjen meg. Felelős vagy saját magadért, a saját épségedért. Az otthon maradás pedig nem tudom honnan jött.

"Ha a boltban az eladó elfordul, amíg kiszolgál, nincs joga elvárni, hogy ne lopj?..."

Normális esetben az eladó feltételezheti, hogy a vevő nem fog lopni míg elfordul, mivel a lopást a törvény bünteti. Ennek ellenére vannak akik megpróbálnak lopni, esetleg sikeresen el is lopnak bizonyos dolgokat. Innentől az eladónál illetve a tulajdonosnál pattog a labda. Megtehetik, hogy szemet hunynak felette és az árakat úgy alakítják, hogy pótolja a kiesést (ez a legrosszabb megoldás, mivel a becsületes vásárlók fizetik meg az ellopott árú értékét is, a tolvaj pedig nem lesz büntetve). Vagy akár figyelhet jobban az eladó, esetleg felvesznek még valakit, aki szemmel tartja a vásárlókat. Megtehetik azt is, hogy bekamerázzák az üzletet, így utólag is bizonyítható a lopás ténye. De mindenképpen lépniük kell, mert hiába van igazuk abban, hogy nem szabad(na) lopni, ha lesznek akik nem tartják be a törvényt. Nem bonyolult dolog ez.

" De ha te egy helységből kiviszel valamit, amiről pontosan tudod, hogy kié és hogy az bűncselekmény, az nem az ő hibája. Ő csak (joggal) feltételezi, hogy abban a társadalomban, ahol ő él, mindenki által elfogadott szabály az, hogy ilyet nem teszünk, aki pedig nem tartja be, nem méltó arra, hogy a társadalomba integráltan éljen és nem máaokat kell okolni miatta."

Tehát röviden, ha nyitva hagyom a lakásom és kipakolják a távollétemben, akkor nyugodjak meg, mert én mindent jól csináltam, csak van valaki, aki nem tiszteli a törvényt és visszaélt a helyzettel? Tök jó, nekem van igazam. Laptopom, tévém, telefonom... viszont már nincs. Az a normális, ha mindenki védi a saját értékeit. Vagy te soha nem zárod a lakásod, mindig benne hagyod az autódban a kulcsot, illetve idegen helyen is előhagyod a pénztárcád? A társadalomba integrálás alanyi jogon jár minden magyar állampolgárnak, nem kell semmilyen követelménynek megfelelni. Tehát nincs semmilyen előzetes szűrő, a rendszer utólag próbálja kiszűrni a nem odaillő embereket. Ezért mindig lesznek olyanok, akik nem illenek a rendszerbe.

"Egy csinos nő, akár este van, akár nem, akár kitette a melleit a bulira, akár nem, akár részeg, akár nem, nem azért van odakészítve, hogy valaki megerőszakolja! Hogy valaki olyat tegyen vele, amit ő nem akar és valaki áldozattá tegye. Nem az ő hibája, ha valaki ezt a helyzetet úgy értelmezi, hogy bármi feljogosítja arra, hogy azt a nőt megerőszakolja."

Na ebben egyetértünk. Viszont ez esetben sem teljesen fekete-fehér a történet, vannak árnyalatok is. Ha valóban a nő akaratán kívül történt a dolog, az teljesen nyilvánvalóan erőszak, ezen szerintem nincs mit vitatkozni. De mi van, ha a nőt nem leitatták (esetleg bedrogozták), hanem saját akaratából került "módosult tudatállapotba"? Ez esetben már ő maga is hibás, mivel saját hibájából nem ura a saját testének, tudatának, tetteinek, ezáltal ha akarna sem tudna védekezni, segítséget kérni. Természetesen az erőszakolót ez sem menti fel, viszont sok esetben ilyenkor nem is történik erőszak (mivel akkor abban az állapotban a nő maga is akarta), csak másnap józanul nehéz otthon apunak meg anyunak bevallani, hogy "hülye voltam, kiütöttem magam, aztán lefeküdtem valakivel, valószínűleg nem is védekeztünk...", könnyebb azt mondani, hogy az egyik srác a diszkóból erőszakoskodott velem.

"De bezárhatlak a pincébe és elkezdhetem fogóval tépkedni a körmeidet és mondhatom, hogy úgy kell neked, miért nek vigyáztál eléggé, hogy ne kapjalak el és vigyelek haza. :) Kíváncsi lennék, akkor mennyire járna a pofád."

Megpróbálhatod, viszont ez esetben bűncselekményt követsz el. Nekem viszont jogom van a saját szabadságomhoz, jogom van segítséget kérni (értsd kiabálni), sőt jogom van védekezni ellened akár úgy is, hogy ezzel neked ártok. Pofája pedig a lónak van és a ..., na de ezt meg neked van jogod kitalálni. :)

#29: Sajnálom, hogy ez történt veled (bár ezzel segíteni nem tudok). Ez talán az erőszak legrosszabb fajtája (ha lehet ilyet mondani), mert olyan ember követi el, akiben előtte megbíztál, ráadásul a rokonod is. Ettől függetlenül nem minden férfi erőszakoskodik a nőkkel, sőt szerencsére ők vannak kevesebben. Tehát az egész férfi társadalmat nem kellene emiatt elítélni. A többség nevében mondhatom: nem gondoljuk, hogy alanyi jogon járna nekünk a nő (vagy bármelyik testrésze).

#30: Nem hiszem azt, hogy csak nők gondolkodnak így, viszont ez az érv többségében tőlük hangzik el.

#31: Pontosan a fordítottja igaz annak, amit leírtál. Soha ekkora visszhangja nem volt még a témának, mint ma. A keresztény vallásban hol találtál arra utalást, hogy "a nők eldobható vackok"?

Én megértem, hogy mire akarsz kilyukadni, és szarembernek sem tartalak ezért, de nem tudok maximálisan egyetérteni veled, mert erősebb az igazságérzetem annál, semmint kijelentsem, hogy változtatnia kell a viselkedésén annak, aki amúgy nem csinál semmi rosszat. Legfeljebb tanács szintjén mondom azt egy nőnek, hogy ne igyon sokat, neki ettől még nem válik kötelességévé megfogadni, egyedül a potenciális erőszaktevőnek kötelessége az, hogy ne bántsa őt. A lakás nyitva hagyását és a betörést azért nem említeném ezzel egy lapon, mert egy nyamvadt ajtó bezárása nem korlátoz a személyes szabadságomban, nem jár semmiféle lemondással a részemről. Nem érzem túl nagy áldozatnak annak a tíz másodpercnek az elvesztését, amit igénybe vesz a procedúra, ellenben azt már igen, ha nem ülhetek be egy bárba, vagy nem rúghatok be akár (bizony, nő létemre), ha a kedvem úgy tartja. Mindkettő egy bizonyos baj megelőzése érdekében megtett lépés, mégis tudom őket rangsorolni aszerint, hogy melyiküket érzem nagyobb lemondásnak, éppen ezért nem gondolom, hogy ugyanakkora mértékben lennének elvárhatóak tőlem. A kérdező pedig szó szerint leírta, hogy egy ittas nő megerőszakolása valójában nem tekintendő nemi erőszaknak, ez volt az igazán felháborító.

A te #25-ös hozzászólásodban a további számomra nem túl szimpatikus rész az, hogy:

„Attól, hogy pl. Lara Croft (Tomb Raider) vagy Rey (Star Wars) férfiakat megszégyenítő ügyességgel, bátorsággal, kalandvággyal bír, ezek a tulajdonságok továbbra is inkább a férfiakra lesznek jellemzőek.”

Komolyan azt akartad mondani, hogy az átlag férfi bátor, kalandvágyó és rátermett (ez esetben fogalmam sincs, milyen körökben mozogsz), vagy csak a szóhasználat nem volt túl szerencsés? A hangnem is kissé rendreutasítónak tűnik, mintha bele kellene törődni abba, hogy „a nők márpedig nem ilyenek”, holott fejleszthető kvalitásokról beszélünk, és a médiában felbukkanó pozitív példák akár még ösztönzőleg is hathatnak a befogadóra.

#30 (és egyben #21) voltam.

#34: Értelek és elvileg igazad is van, de a gyakorlat kicsit más. Természetesen jogod van este a sötét utcán sétálni, berúghatsz egy buliban ha kedved tartja, sőt öltözhetsz kihívóan is. Ez viszont mind veszélyfaktor, mivel nem minden ember törvénytisztelő. Az pedig nem lesz túl nagy vigasz amikor megtörténik a baj, hogy "de hát jogom volt hozzá, neki nem volt joga megerőszakolni". A miértjét a 33-as válaszomban már leírtam: a modern társadalmakban mindenki alanyi jogon lesz a társadalom teljes jogú tagja, nincs semmilyen teszt vagy vizsga, hogy alkalmas-e vagy sem. Ezért mindig kerülni fognak be oda nem illő emberek is, akiket a társadalom a törvények alapján csak utólag fog kiemelni onnan, miután már elkövették a bűncselekményt.

A lakás nyitva hagyása szerintem jó példa. Itt nem arról a 10 másodpercről szól a dolog, hanem arról, hogy ezt tanultad már kisgyerek korodban is, így felnőttként már rutinná vált. Meg sem kérdőjelezed a létjogosultságát, egyszerűen együtt élsz vele és nem érzed azt, hogy bármiben is korlátozna. De felhozhatnám példának az autókban a biztonsági öv használatát is. Nálam pl. rutin, hogy beülök, ráadom a gyújtást és amíg az önteszt lemegy (kialszanak a lámpák), már be is kötöttem magam. Sokszor végig sem gondolom, mert teljesen természetes. Pedig (lekopogom) soha nem volt még egyetlen balesetem sem, tehát mondhatjuk, hogy teljesen feleslegesen csináltam ezt már végig több ezer alkalommal (most a lehetséges rendőri büntetéseket ne nézzük). Viszont ki tudja, lehet hogy egyszer ez menti meg az életemet, akkor pedig már megérte.

A bulizásban ugyanígy a kényelem minimális feláldozásával bebiztosíthatja magát bármelyik nő. Ha épp ahhoz van kedve, akkor nyugodtan öltözzön kihívóan, ha szeretné magát elengedni, azt is megteheti. Ez esetben csak annyi a teendője, hogy nem egyedül megy el szórakozni, hanem viszi pár barátját is, akikre nyugodtan rábízhatja magát. Ha arra kerül a sor ők majd döntenek helyette, vigyáznak rá. Erre mondhatod, hogy "de hát a férfiak is mehetnek egyedül buliba...", viszont ez ugyanúgy nem ajánlott. Lehet, hogy őt megerőszakolni nem fogják, de bizonyos csoportok beleköthetnek, ha látják, hogy már nem szomjas (vagy csak nem tud ellenük védekezni), kirabolhatják, vagy elverhetik akár csak azért, mert az általuk kiszemelt lánnyal kavar. Pedig ő is csak jól akarta érezni magát azon az estén és semmi törvénytelent nem csinált. Ugyanúgy megvannak a másik oldalon is a veszélyek.

Erőszak: nem az számít, hogy az adott nő ittas vagy sem, hanem az, hogy az ő beleegyezésével vagy anélkül történt a dolog. Ha beleegyezett (akár ittas állapotban is), akkor nem történt erőszak, mivel az adott körülmények között ő is akarta (itt most a normál közösülésről beszélek, természetesen ha valami durva dolog történt, az más). De csak azért ne lehessen már erőszaknak nevezni, mert a nő utólag (józanul) megbánta.

Filmek: "Komolyan azt akartad mondani, hogy az átlag férfi bátor, kalandvágyó és rátermett (ez esetben fogalmam sincs, milyen körökben mozogsz), vagy csak a szóhasználat nem volt túl szerencsés?"

Nem. Azt akartam vele mondani, hogy ezek a tulajdonságok a való életben inkább a férfiakra jellemzőek. Ebből nem következik az, hogy az átlag férfi ilyen, és az sem, hogy nem létezik olyan nő, aki ezekben kitűnik az átlagból. Csupán annyi, hogy ezek a tulajdonságok a férfiakra inkább jellemzőek. Persze főhősnek ideálisak az említett karakterek, mert férfi nézőként legtöbben szexinek tartjuk őket (és nem csak a külsejük miatt), a női nézők pedig azt látják bennük, amilyenek lenni szeretnének. A baj szerintem ott van, amikor a filmek üzenete már nem az lesz, hogy "nőként te is lehetsz ilyen", hanem az, hogy "ilyenek a nők". Persze itt önmagában egyik említett filmmel sincs probléma, viszont ha 10 filmből 8-ban így alakul a szereposztás, akkor egy torz képet fogunk kapni a nőkről. Ilyenkor pedig elindul az a bizonyos lavina, amiben mint tudjuk, minden hópihe ártatlan (egyik film készítői sem tartják felelősnek magukat érte).

Nem mosnám ennyire egybe a gyakorlatot az elvekkel. A véleményed és az enyém között az az alapvető eltérés, hogy míg szerinted felelősségre vonható az a nő, aki esélyt adott másoknak az erőszakolásra, addig szerintem nem. Én személy szerint megpróbálom elkerülni a veszélyt, de nem kérhetné rajtam számon senki azt, ha mégsem tennék így. De, igenis azon van a hangsúly, hogy mekkora súlyú áldozatot követel tőlem meg a baj megelőzése. Azzal, hogy szerinted elegendő, ha társasággal megyek szórakozni, még talán ki is tudok békülni, de a valóságban az ajtó bezárásával inkább az az egyenértékű, ha ki sem megyek az utcára egyedül, legfeljebb a sarki kisboltig és vissza (abban az értelemben, hogy ezzel csökkenthetem nagyjából ugyanakkorára a kockázatot a nemi erőszakra, mint a betörésre). Másrészt ha a barátaimmal együtt iszunk, akkor ők is azért lesznek ott, hogy elengedhessék magukat és szórakozhassanak, nem azért, hogy magukra öltsék a testőrszerepet és engem tutujgassanak. Eddigi életem során minden egyes alkalommal rajtam múlt a saját épségem, illetve a körülöttem lévő férfiakon, akik nem akartak visszaérni az erőfölényükkel, sem megalázni.

Egyértelmű, hogy nemi erőszaknak nem az minősül, ha az „áldozat” utólag bánja meg, hogy szexuálisan érintkezett valakivel a buli hevében, általában azok hozzák fel ezt, akik el akarják terelni a figyelmet arról, hogy van az a helyzet, amikor ténylegesen a részeg nő akarata ellenére/tudtán kívül történik meg az aktus. Ilyen az, ha rámásznak, mikor az nincs magánál, vagy – kihasználva azt, hogy a figyelme lankadt, veszített a józan ítélőképességéből – beginázzák például. Ebben az esetben nem fogom azt mondani, hogy nem figyelt eléggé, szóval vessen magára, ahogyan annak a férfinak sem, akit össze tudtak verni a magatehetetlensége miatt, vagy éppen neked, ha valamilyen oknál fogva elfelejtetted bezárni az ajtódat (bár ezt nehéz elképzelni, pont azért, mert rutin, ahogyan te is írtad). Itt megint csak arról van szó, hogy nem nyitva hagyni a lakást egy jóval egyszerűbb, lemondásokkal nem járó feladat.

Ha a legtöbb férfi szerinted sem „főhős alkat”, akkor tulajdonképpen a férfiakról is torz képet mutat az, ha ilyen szerepekkel ruházzuk fel őket a filmvásznon, szóval nem igazán értem a problémát. Nem hinném, hogy a kérdés szempontjából számottevő az a különbség, hogy 100 férfiból mondjuk 5 hősies, 100 nőből meg csak 1, mivel mindkét esetben a kisebbségről, a kivételekről beszélünk.

Sajnos ennél átgondoltabb válaszra most nem futotta, mert nincs túl sok időm.

"A véleményed és az enyém között az az alapvető eltérés, hogy míg szerinted felelősségre vonható az a nő, aki esélyt adott másoknak az erőszakolásra, addig szerintem nem."

Ez a "felelősségre vonható" szerintem erős kifejezés, mivel semmilyen törvénysértést nem követett el. Ráadásul itt is vannak árnyalatok. Nem lehet egy kalap alá venni egy dolgozó nőt, aki este bent maradt túlórázni, majd sietett haza a családjához, rövidített egy sötét kihalt utcán, és ott támadták meg, illetve egy bulizó ittas lányt, aki öntudatlan állapotban kellette magát a szintén ittas pasiknak. Előbbi valóban csak áldozat, utóbbi viszont maga is hozzájárult a helyzet kialakulásához. De hangsúlyozom, ez sem menti fel az erőszakolót sem.

"Én személy szerint megpróbálom elkerülni a veszélyt, de nem kérhetné rajtam számon senki azt, ha mégsem tennék így."

Ennyi az, amit neked, mint nőnek tenned kell, legalábbis szerintem. A számonkérés már egy érdekesebb dolog, mivel ha mégsem tennél így, azzal csupán a saját biztonságodat csökkentenéd, tehát csak te kérheted számon ezt saját magadon, másnak nem tartozol semmilyen elszámolással. A te életed, úgy éled, ahogy akarod. Bármit is teszel, azzal sem nekem, sem másnak az élete nem lesz jobb vagy rosszabb, kizárólag a sajátod.

" De, igenis azon van a hangsúly, hogy mekkora súlyú áldozatot követel tőlem meg a baj megelőzése."

Ezzel szerintem az a baj, hogy áldozatként gondolsz rá. Szerinted ha egy nő egyedül, kihívó öltözékben elmegy egy buliba, kihívóan viselkedik, alkohol vagy egyéb szer befolyása alatt öntudatlan állapotba kerül, majd megtörténik vele a baj, akkor ő nem volt hibás, igaz? Ugyanezt mondanád erre a nőre, ha mondjuk este egy ATM automatából kivenne 500.000 Ft-ot és a kihaltnak látszó utcán nekiállna hangosan és látványosan számolgatni, majd valaki erre felfigyelne és kirabolná? Így már mindjárt más a helyzet. Pedig egyik esetben sem követett el semmi olyat, amiért büntethető lenne, de mindegyik esetben pórul járt. Az első esetben viszont szerinted nem volt hibás, míg a másodikban nagyon csodálkoznék, ha ugyanezt mondanád. Miért gondolod az első esetben nagy áldozatnak a visszafogottabb, megfontoltabb viselkedést, illetve miért nem gondolod annak a második esetben azt, hogy elrakja a pénzt és a lehető legkevésbé feltűnő módon viselkedik, gyorsan beül az autójába és elhajt?

"Másrészt ha a barátaimmal együtt iszunk, akkor ők is azért lesznek ott, hogy elengedhessék magukat és szórakozhassanak, nem azért, hogy magukra öltsék a testőrszerepet és engem tutujgassanak."

Voltam már én is "testőr" szerepben, nő és férfi mellett is. Mondjuk hozzátartozik az is, hogy nem vagyok az a bulizós fajta, úgyhogy nem is hiányzott az alkohol, ráadásul sofőr is voltam mindegyik esetben. Annyi volt csak a kérés, hogy ha látom, hogy vállalhatatlanul kezdenek viselkedni, akkor szedjem össze őket és irány haza. Nem éreztem megterhelőnek, ennyit az ember simán megtesz a barátaiért és biztos vagyok benne, hogy fordított esetben ők is megtennék ezt értem.

"Eddigi életem során minden egyes alkalommal rajtam múlt a saját épségem, illetve a körülöttem lévő férfiakon, akik nem akartak visszaérni az erőfölényükkel, sem megalázni."

Szerintem ez így van rendjén.:)

"Egyértelmű, hogy nemi erőszaknak nem az minősül, ha az „áldozat” utólag bánja meg, hogy szexuálisan érintkezett valakivel a buli hevében, általában azok hozzák fel ezt, akik el akarják terelni a figyelmet arról, hogy van az a helyzet, amikor ténylegesen a részeg nő akarata ellenére/tudtán kívül történik meg az aktus."

Nem akarom elterelni a figyelmet semmiről. Ez egy létező probléma, amit meg kell oldani. Viszont utólag külső szemlélőként nagyon nehéz eldönteni, hogy valójában melyik is történt. Két állítás lesz egymással szemben és ha nincsenek tipikus erőszakra utaló nyomok (sérülések), vagy hiteles szemtanúk (a szintén részeg barátok nem tekinthetők annak), esetleg felvételek, akkor bizony nincs az a hatóság, amelyik erőszakot állapít meg, mivel ez esetben fizikailag valójában nem is történt erőszak.

"Ha a legtöbb férfi szerinted sem „főhős alkat”, akkor tulajdonképpen a férfiakról is torz képet mutat az, ha ilyen szerepekkel ruházzuk fel őket a filmvásznon, szóval nem igazán értem a problémát."

A probléma a következő: mást keres a nő a férfiban és mást a férfi a nőben. A nők valójában ezeket a tulajdonságokat keresik a férfiakban. Nyilván nem ennyire markánsan, de a lényeg akkor is ez. A férfiak viszont bár szexinek tartják Larát vagy Rey-t, szívesen eltöltenének velük néhány éjszakát, viszont a legtöbben előbb kívánnának maguknak egy vakbélgyulladást, mint egy ilyen nőt állandó társnak. A régi mesékben nem véletlen voltak úgy kiosztva a szerepek, ahogy. Hős, bátor lovag<--->szép királylány, akit meg kell menteni a sárkánytól. Ha a hősiességet, bátorságot átadjuk a női szereplőnek, akkor nincs szükség a férfira (akkor sem, ha jóképű). A szép, hősies királylány egyedül kiszabadul a sárkány karmai közül, majd hazatér és mivel az égvilágon senkire nincs szüksége, boldogan él, míg meg nem hal.:D Érted mire akarok célozni? Egy ilyen nő miért vonzódna bárkihez is? Egyáltalán milyen férfihoz tudna vonzódni? Illetve egy férfi számára ő mitől lenne vonzó hosszútávon?

Egy ilyen nő társra vágyik. Aki elmegy őt kiszabadítani a sárkánytól, de nem ítéli el azért mert a lány is aktívan részt vesz ebben, sőt! Értékeli az erőfeszítéseit.

Egy párkapcsolat nem mese, nincsen sárkány. Férfi és nő van. És a férfias férfiak a mai napig vonzóak. Minden nőnek. Egy erős nő sem vágyik másra, csak egy nála erősebb férfire, és ez vágja ki a biztosítékot a pasiknál. Főleg Magyarországon. Éveket éltem külföldön, és azt látom, hogy sok helyen az a normális, hogy mindketten dolgoznak, mindketten erősek, megosztják a házimunkát, gyereknevelést, és élig boldogan az életüket. Senki nem sipákol a nemi szerepek miatt, mert egy férfi akkor is férfi tud maradni, ha heti háromszor ő készíti a vacsorát, és egy nő is nő tud maradni, ha ő mossa a kocsit, vagy ő jár focimeccsre a fiával, mert a férjét nem érdekli a foci, de őt igen.

Amíg hazánkban minden nap meghal egy nő otthoni bántalmazás miatt, és minden harmadik nő volt már szexuális erőszak áldozata (és hidd el, a legtöbb nem bulikban, hanem a statisztikák szerint is otthon, a családban, vagy legalábbis ismerős által) én azt mondom, jó ha a nők tudják, hogy vannak körülöttük potenciális erőszaktevők.

És igen, akkor tud egy nő hatékonyan védekezni ez ellen , ha tudja hogy a férfiak egy masszív része az. Ha ezt nem veszi figyelembe, akkor bizony előrodulhat, hogy nem nagykabátban megy bulizni, esetleg alkoholt iszik, vagy nem otthon kötötget sötétedés után...ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek.

"Egy ilyen nő társra vágyik. Aki elmegy őt kiszabadítani a sárkánytól, de nem ítéli el azért mert a lány is aktívan részt vesz ebben, sőt! Értékeli az erőfeszítéseit."

A királylány a mesében talán így tenne, de az ilyen mesén felnőtt lányok annyit vonnának le következtetésnek, hogy a királylány egyedül is boldogul, a lovagra pedig semmi szükség (na jó, ha külsőre tényleg bejön, akkor talán hagyja, hogy megmentse). Csak nézz szét itt az oldalon a női hozzászólások között.

" És a férfias férfiak a mai napig vonzóak. Minden nőnek. Egy erős nő sem vágyik másra, csak egy nála erősebb férfire, és ez vágja ki a biztosítékot a pasiknál. Főleg Magyarországon. "

De meddig fokozzuk még ezt az "erőt"? A sárkány egy olyan kihívást szimbolizált a mesékben, amivel csak a férfiak egy szűk, rátermett csoportja tudott sikeresen megküzdeni, ezzel lenyűgözve szívük választottját . Ha pedig ezt a sárkányt maga a nő győzi le, akkor milyen a nála is erősebb férfi? Repülni tud? Gondolattal teremt és pusztít? Örök életű? Vagy mit kellene tudnia?

"Éveket éltem külföldön, és azt látom, hogy sok helyen az a normális, hogy mindketten dolgoznak, mindketten erősek, megosztják a házimunkát, gyereknevelést, és élig boldogan az életüket."

Ehhez nem kell külföldre menned, a saját környezetemben itthon ugyanezt látom. Az utolsó olyan generáció, amiben jelen volt még az alá-fölérendelt szerep, már túl van a 70-en. Ha pedig a nők szerint attól erős egy férfi, hogy kiveszi a részét a házimunkából, gyereknevelésből, akkor jó hírem van: tele van az ország "erős" férfiakkal, akik alig várják, hogy kimutathassák az erejüket. Valahogy mégsem vonzóak, tehát mással lesz a gond.

"Amíg hazánkban minden nap meghal egy nő otthoni bántalmazás miatt, és minden harmadik nő volt már szexuális erőszak áldozata (és hidd el, a legtöbb nem bulikban, hanem a statisztikák szerint is otthon, a családban, vagy legalábbis ismerős által) én azt mondom, jó ha a nők tudják, hogy vannak körülöttük potenciális erőszaktevők."

Így van, ez az, amire sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a családokban, iskolában, médiában. Meg kell ismertetni már a kisgyerekekkel (fiúkkal és lányokkal) is azt, hogy milyen jelekre figyeljenek, mi az a viselkedés amit kerüljenek, a lányok hogyan tudnának aktívan védekezni az erőszakoló ellen, illetve a fiúk mit tegyenek, ha látják, hogy egy másik fiú erőszakoskodik egy lánnyal. A mai társadalom ugyanis homokba dugja a fejét és csak reméli, hogy a környezetében ilyen nem történik meg.

"Ha ezt nem veszi figyelembe, akkor bizony előrodulhat, hogy nem nagykabátban megy bulizni, esetleg alkoholt iszik, vagy nem otthon kötötget sötétedés után...ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek."

Azt azért érzed, hogy a nagykabátban bulizás, illetve a "részegen a szintén részeg pasik arcába nyomom a melleim, majd közlöm velük, hogy ezt nem kapjátok meg" között vagy egy óriási átmenet. Nem csak a két véglet van.

Itt már el vagy kanyarodva, eredetileg annyiról volt szó, hogy erőszaknak minősül-e az a TÉNYLEGES erőszak, amit részeg nő ellen követnek el, a Kérdező kissé kétértelmű szóhasználatából lehetett arra következtetni, hogy szerinte nem. Az már egy másik lapra tartozik, hogy kire hogyan lehet rábizonyítani a vétkességet, meg hogy ki milyen módon él vissza azzal, hogy a társadalom szemében ő a védtelen és a gyenge.

"A probléma a következő: mást keres a nő a férfiban és mást a férfi a nőben. [...]"

Tételezzük fel, hogy ez így van. Gondolod, hogy a pasik azért fognak a hús-vér nőkből (akik állításod szerint nem olyanok, amilyennek a médiában ábrázolják őket) kiábrándulni, mert azokat bizonyos filmek nem a "megfelelő" módon tálalják? A valóéletben szerzett tapasztalatok nem nyomnak többet a latban? Vagy most voltaképpen abban látod a fenyegetést, hogy a nőket megváltoztathatja a média, és utána már nem lesznek ideális társai a férfiaknak? Mert szerintem ha a nők "természetszerűen beléjük kódolt" viselkedésére hatással lehet a külvilág, akkor a férfiak "természetszerűen beléjük kódolt" igényeire is. Nekem senki ne mondja, hogy a közfelfogás egyáltalán nem befolyásolja azt a képet, amit az emberek az ideális társról alakítanak ki a fejükben.

"Ha a hősiességet, bátorságot átadjuk a női szereplőnek, akkor nincs szükség a férfira (akkor sem, ha jóképű)."

Ha a hősiességet, bátorságot át tudjuk adni a nőnek, akkor a gyengédséget, gondoskodást is átadhatjuk a férfinak. Gondolom, a nőt a szemedben az ehhez hasonló erények teszik hasznossá, kívánatossá. Akkor miért hihetetlen a számodra, hogy ugyanezekért lehet vonzó a számomra egy férfi is akár? Gyanítom, hogy a legtöbb harcos amazon típusú nő (nem mintha magamat annak tartanám :D) ezzel így van. A férfiak szemében pedig azért lehetnek ők vonzóak, amiért a nők szemében is azok az erős férfiak. Én a nemi szerepek közötti határvonalak elmosódását látom, és ez kiterjed az emberek viselkedésére és egymás felé támasztott elvárásaira egyaránt. Valószínűleg ebben nem értesz egyet.

#36 voltam.