Gáz ha nem akarok soha sem párkapcsolatot?

Csalódottságot érezni, negatívan elengedni, stb. Ez mind kényszer. Nem tudod, mit jelentene neked egy párkapcsolat, mivel rendre elbuksz a próbálkozásnál. Azért engedted el, mert ez volt a könnyebb út.

Leírod, h senki ne írjon rólad véleményt, mert nem ismer, de közben azt kérdezed, h benned van-e a hiba.

Benned van, csak ez nem tetszik.

Nem nekem, vagy a többi hozzászóló érdeke h ezzel szembenézz; egyedül a tiéd.

Gondoltam az előzőekkel kapcsolatban írok már valamit én is. Én valamilyen szinten egyetértek a kérdezővel, csak az a probléma hogy nem tudja jól kifejezni magát, és ezért indulatosabb a kelleténél. Ugye generációs probléma ez is.

A tanácsom az neked hogy csináld azt amit szeretsz kérdező, de még véletlenül se azért cselekedj bármit is hogy "jutalmat" várj. Bele se gondolj inkább abba hogy mit kaphatsz, mert csak keserűséget szül, és azzal csak igazolást nyersz a semmittevésre.

Szóval tedd ami neked jó, mert innen használható választ kapni a kérdésedre, ami segíteni is fog neked, és nem csak tovább fűti az indulataidat, nem fogsz szerezni.

Másrészről valamelyik válaszoló írta: "Több marad nekem"

(Nőkre célozva)

Az a baj hogy statisztikailag, mennyiségekre utalva beszélni emberi kapcsolatokról, mintha csak birtokba vennél valakit, aztán eladnád mint egy házat, nem éppen rokonszenves megállapítás. Mert ezzel azt deklarálod hogy minden lány, akinél a kérdezőnek lehetett volna "esélye" azt te is fel tudtad volna szedni, vagy más hozzád hasonló. De ezt nem tudhatod.

Tehát ha visszafogottan kijelentve is, de minden nőt ugyanolyannak gondolsz, akit meg lehet szerezni, egy sablonos viselkedésmintát követve, amihez neked valószínűleg még színészkedni sem kell.

Manapság ez a módszer elég is egy párkapcsolatra. De egytől öt évig tartó "szabadságvesztésre" büntetik.

Majd véget ér a nagy szerelem, és jön a nagy kérdés:

"Hol rontottam el?"

Remélem nincs igazam.

Ez nem csak a mai világban van így,ez mindig is így volt.

A párkapcsolatban mindenki a hasznot keresi.

Akiből nincs haszon,az nem kell senkinek,csak nyűg.

Engem inkább az bánt,ha egy ember nem akar párkapcsolatot hátrányban indul.

Nem bír egyedül megélni,hiába dolgozik.

Mindenhol segélyezik a gyerekgyártókat,ezáltal aki nem ebben az életformában kívánja élni az életét,azt hátrányba hozzák.

Az meg,hogy hogy nézel ki,teljesen mindegy,kérdező.

Idővel mindenki megöregszik,megcsúnyul,nem is értem ez miért szempont ennyire.

Baromi sok energiabefektetés,állandó alkalmazkodás és szorongás.

Nem elég a munkahelyen érezni ezt?

Kinek kell még egy nyűg a nyakába,ezt nem is értem.

Összetartás,családi,stb.

Szép szavak,addig tartanak,amíg valaki nem lesz rászoruló a családban.

Amint nem hozod az elvártakat,elfordulnak jó eséllyel tőled,ugyanúgy,mint az idegenek.

Nagyon kevés a feltétlen szeretet az életben,max a gyerek-szülő viszony,de az sem mindig.

De a párok között ez soha nem lesz meg.

Ha valaki pl eltart a párja,akkor már kiszolgáltatottnak érzi magát,annak a személynek,akit elvileg szeret,meg,aki elvileg szereti őt.

A párkapcsolat egy anyagi közösség,ugyanolyan,mint egy munkahely.