Antiszociális vagyok, ha nem akarok párkapcsolatot egész életem végéig? Szerintetek látszik valakin, hogy ő nem akar társat magának?

Volt több kapcsolatom is még tízen évesen sőt az egyik 4 évig tartott a többi max 5-6 hónapig. De az utolsó kapcsolatom alatt többször is arra a következtetésre jutottam,hogy felesleges a párkapcsolat,mert minden tőlem telhetőt megadtam neki,tiszta szívből szerettem ő mégis ezt másképp élte meg és sokszor bántott lelkileg,valamint az a tudta,hogy valakivel együtt vagy ismer ,tud rólad mindnet és ha úgy dönt akkor kilép az életedből örökre,mintha soha nem is ismereted volna. Számomra ez annyira kegyetlen és olyan meghatározó volt,hogy azóta sem akarok magam mellé senkit pedig már eltelt 3 év. És úgy veszem észre,hogy nem is közelednek annyira felém a férfiak,mint régebben amikor másképp néztem a kapcsolatokra. Néha ,mint pl ma is elgondolkodom azon,hogy vajon lelehet e élni így egy életet,hogy vajon a gondolataim jók és jól teszem azt,hogy nem bonyolódom újra kapcsolatba? Lehetek e úgy is teljes,hogy egyedül vagyok? Alapvetően elvagyok egyébként,tehát nem érzem hiányát csak nagyon ritkán ,de tényleg csak pár percig aztán el is múlik a hiány.