Tényleg nem normális, hogy nem akarok párkapcsolatot?

Talán azzal kezdődött az egész,hogy sohasem érdekeltem igazán a lányokat. Nem tudom az okát,hogy miért de a mai napig is levegőnek néznek. Ennek köszönhetően elzárkózom az ismerkedéstől ami bevallom őszintén nem is menne. Inkább befordulok és elvagyok a saját kis világomban a gondolataimmal. Néha amikor tegyük fel egy lány szimpatikus számomra inkább rögtön elfojtom az érzéseimet és azt kezdem el hosszasan mondogatni magamban,hogy "mit akarsz tőle te szerencsétlen". Sohasem vettem észre azt,hogy minimálisan szimpatikus volnék valakinek így inkább beletörődöm és elfogadom. Tudom,hogy nagyon fiatal vagyok de én már feladtam az egészet és sohasem fogom megadni az esélyét annak,hogy egyszer lehessen egy párkapcsolatom. Szándékosan el fogom taszítani azt aki megpróbálna felém közeledni vagy esetleg látnám rajta azt,hogy szimpatikus vagyok számára,de ettől nem kell félnem úgy gondolom. Tudom,hogy nem helyes amit teszek és attól tartok,hogy egy idő után meg fogom gyűlölni a nőket de mára már semmi sem tud érdekelni.