Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek arról, hogy 25-30 között még bizalmatlanabbak, válogatósabbak a nők?
Bárki véleményére kíváncsi vagyok a témában.
Az a helyzet, hogy 3-an régi jóbarátok vagyunk 26-30 közötti férfiak. A két legjobb barátom szerintem teljesen rendben van külsőre, és belsőre is. Nincsenek elszállva, van életcéljuk, karrierjük (Ha csúnya módon előkerülne, 2-300 nettó körül keresünk, tehát ez épp elég egy normál élethez megtakarítással).
Mindkettejüknek szerintem baromi jó, kifinomult stílusa és humora van.
Elég sok barátnőjük volt már, egyikőjüknek menyasszonya is aki aztán megcsalta. A lényeg, hogy - női szemmel nézve - én jó pasinak sorolnám be őket.
Viszont, az teljesen megdöbbentett, hogy az utóbbi években egyikőjük sem talált komoly kapcsolatot (nem, nem egyéjszakás kalandra mennek). Az ismerkedés működik, vannak randik normálisnak tűnő lányokkal... de egyszeren nincs már az a "kémia" ami annak idején.
Sokkal bizonytalanabbak a 25-27 körüli nők, sokkal óvatosabbak a tapasztalatuk szerint. Így utóbbi évben az egyikőjük kb 5 ismerkedésen van túl, avagy pár hetes-hónapos dolog, de nem alakul semmi ki és végül megreked az egész. Inkább egyedül van mindenki... Rengeteg egyedülálló nőt ismerek, főleg értelmiségi körökből.
Nem, nem aranyásó pi...csákkal randiznak, tehát ez sem lehet gond.
Akkor mi a probléma? Komolyan egyre nehezebb és nehezebb lesz társat találni, felnőttként?
Hovát tűntek azok a fellángoló tiniszerelmek, amikor még feltétel nélkül naívan belehabarodtunk a másikba?
Innentől már csak szürke ismerkedős körök, és egyből annak vizslatása, hogy hosszu távon megéri-e tovább randizni? Rettentő bizalmatlan mindenki, és nem kötik le már magukat a nők inkább, hanem hónapokig tart ez a bizonytalanság? Tényleg ez lenne a helyzet?
Ez a kérdés nem rólam szól, mert én most tökéletesen megvagyok egyedülálló független pasiként, csak a munkára és a vállalkozásra koncentrálok. Viszont az nagyon torokszorító, hogy a két legjobb barátom, akik szerintem kiváló emberek, kedvesek és apa jellemek... és szerintem "jó pasik", még nekik sem megy. Ez elszomorít, és eszembe juttatja, hogy mit kéne kiállnom ha visszatérnék a "piacra", pár év kihagyás után.
Valóban erről szólnak a párkapcsolatok ilyen korban? Rettentő véráldozat, sok csalódás és bosszúság, és elvesztegetett idő után talán megismer az ember valakit... talán... 10 év alatt.
Nem mondtam, hogy pl a klasszikus családmodellt elítélném,van több fiatal apuka cimborám is.
Engem a "számító" nők taszítanak kicsit, akik görcsösen keresik a férjet, és egyből azt nézik, figyelik árgus szemekkel, hogy ez a jelölt alkalmas e erre a szerepre.
Nem egymást keressük, ennyi.
Van több 40-45 éves ismerömnek is fiatalabb felesége, és akkor állapodtak meg. Nem szégyen ez, sőt kiélte legalább az illető magát. Semmiféle elköteleződésre nem kényszeríthet senki.
válasza: válasza:Megertelek es tenyleg akkor csinald ezt, ha te meg nem akarsz csaladozni.
A nok vedelmeben viszont muszaj elmondanom, hogy nincs nagyon mas valasztasuk, mint argus szemekkel vizslatni. Ha logikusan vegiggondolod te is belatod. Nezz csak korbe a kategoriaban is. A harmincas noket leoregezik, semmire valonak tartja csomo ferfi, nem veluk akarnak gyereket hanem huszonevessel - akkor megis mi a fraszkarikat csinaljon egy no? A ferfiak oldalarol es a boilogia oldalarol is jon a nyomas, hogy most vagy soha. Ha egynel tobb gyereket akar akkor plane nincs vesztegetni valo ideje.
Erre a problemara tenyleg az a megoldas, hogy fiatalabb lannyal ismerkdsz, mert ha telnek az evek es o 25 lesz te meg 33 addigra talan pont mindketteb keszen alltok a "taposomalomra". Ami megjegyzem maga az elet. Valojaban nem az elvezetekre, hanem a kuzdelemre es a lang tovabbadasara szuletunk (lang alatt sok mindent lehet erteni). Ez mindig igy volt, csak manapsag ezt meg lehet uszni, halogatni lehet vegtelen ideig es emiatt az ember ezt vmi borzaszto szornyu dologkent eli meg.
Ebben igazas van Lollypop és teljesen megértem.
Ugyanakkor én nem fogadom el a taposómalom elméletet. Ez csak egy társadalmi kényszer, nyomás.
Nem halogatás, kibújás a kötelességek alól, hanem a szabadságjogok gyakorlása.
Természetesen a nőket is megértem így már abszolút. Azért bízok benne, hogy vannak még laza nők 30 körül, akik nem foglalkoznak a láng továbbadásával, csak napról napra próbálják jólérezni magukat, és keresik a boldogságot.
Sőt egyébként lehet 25-30 körüli kisgyermekes anyukákkal kéne randizni.
Én imádom a kis unokatesóimat, ők is engem. Ha jó arc a kiskölyök, akkor simán adnám, ha mellé egy jófej, laza anyuka tartozik :)
válasza:
válasza:Szerintem te magad sem tudod mit akarsz igazán:) Ami persze tök normális is lehet...
Bizony be kell látni, hogy ami működött 20 évesen, az 30 évesen már nem! "Fel kell nőni" a problémához... 30 éves nőként már én sem a fesztiválon fogok matt részegn Dankózni (bár amúgy járok fesztiválozni, bár amúgy soha nem voltam matt részeg). Én amúgy sokszor a férfiakon látom ennyi idősen, hogy szomorúak és megkeseredettek.
Nekem az a bajom csak, hogy eléggé leredukálódik így a kapcsolatra érdemes hölgyek száma.
Pl régen alap volt a sátrazás egy fesztiválon, vagy túrázás esetleg vadkempingezéssel. Akkor a lányok is csóró egyetemisták voltak...
Én ugyan olyan szívesen sátrazok 30 évesen is, meg túrázgatok. Egyszerűen manapság erre az szokott jönni, hogy "öreg vagyok én már ehhez". Jó én sem járok el már sokat, vannak komolyabb terveim, de ettől függetlenül ugyan úgy élvezem azt, ha kiülhetünk a Deákra a fűbe egy borral. Vagy a Margit-szigetre... meg nyáron a jó kis túrák.
Azt tapasztalom, hogy ezek ma már "nem menő", és gyerekesnek tartott dolgok.. Ilyen korban max az autós utazás, vagy a klasszikus nyaralás, meg apartmanbérlés a megszokott, nem a csöves sátrazás mondjuk Művészetek Völgyében.
Persze vannak még lányok, akik értékelnek pl egy hétvégi kirándulást, gyalog a bozótban, aztán szalonnasütés, borozás... de én személy szerint egyre kevesebb ilyennel találkozok.
Vagyis ezt a leredukálódást értem úgy, hogy szinte mindig kompromisszumot kell kötni, és elfogadni, hogy ennyire más a korombeli (-5 év) nők értekrendje.
Tehát ez lenne a lényeg? Mindig van kompromisszum?
Fel kellene adjam a régi elvárásokat a lazasággal kapcsolatban?
Legyen egy normális átlagos nőm, akivel a klasszikus felnőtt kapcsolat dolgait csinálhatom, vagy bele kell törődjek, hogy ilyen világ lett és eljárt felettem a idő... ?
válasza:Tenyleg nem azert valaszolok, hogy elverjem rajtad a port, de igen, az emberek haladnak. A legtobb ember atlagos, hagyomanyos es ugy el ahogyan azt az elet diktalja. A hagyomany az nem egy buta otlet, amit az oregek kenyszeritenek ra a fiatalokra, hanem a termeszetbol fakad. Megszuletunk, felnovunk, hogy aztan a szuleink nyomdokaiba lepjunk, felneveljuk a kovetkezo generaciot, aki meg a mi helyunkbe lep. En ebben nem latok igazabol semmi rosszat. :) Tudod, circle of life. A legtobb ember, tehat a legtobb no is belep a korforgasba. Meg ha a csaladalapitas messze is van vagy egyaltalan nem szempont akkor is megvaltoznak, mert az elet maga egy valtozas.
A te peldad is igazolja, hogy a dolgok sosem jarnak egyedul. Az alatalad kedvelt kikapcsolodas elore jelzi azt, hogy ugyan szerelmet szeretnel, de "felnott eletet" azt nem. A korrelaciot nem lehet nem eszrevenni: ha valaki egy dologban nem valtozik nsgy esellyel masban sem. Kivetelek persze mindig vannak, stb., stb., de a lenyeg szerintem ertheto. :)
Meg egyszer mondom h nem kioktatni meg gunyolni szeretnelek teged, csak szerintem ez a magyarazat a megfigyeleseidre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!