Mi a véleményetek arról, hogy 25-30 között még bizalmatlanabbak, válogatósabbak a nők?

Szerintem igen. Ilyenek.

Jó nyilván vannak szorongások, félelmek... de kiben nincsenek? Vagy már az is feltétel, hogy állandón maximálisan vidámnak és optimistának kell tűnni?

Egyébként az ilyen ismerkedős dolgokban pl ők gyakran eljutnak a szexig. Azért nem gondolnám őket rossz partinak, ha beengedik őket az intimszférájukba a nők. Aztán jön, van hogy csak "fuck buddy" téma maradna, vagy a lány nem tudja mit akar stb... vagy egyszerűen csak ellaposodik az egész. Az egyik barátom pl azt unja már kicsit, hogy ezekben a körökben állandóan csak a férfinak kell kezdeményeznie mindig. A nagy egyenlőség és feminizmus korában, persze maximális kettős mérce érvényesül, és természetesen csak a férfinak kell küzdenie. Jó ez nőgyűlölőnek tűnik, de abszolút ez a tapasztalat.

Talán annyi a bajuk (és az én bajom is) hogy érzékenyebbek vagyunk. Nem ez a nagypofájú Mészáros Lőrinc stílusú vállalkozó és eltaposó típusú féregemberek.

Vagy tényleg az a baj, hogy nem verjük el a fizetésünket minden szir-szarra...? nincs BMW-nk, és nem járunk Tenerifére nyaralni. Ez van basszus, 2-300-ból erre futja. Nyilván azért gürcölünk, hogy ne másnak a szekerét kelljen tolni... és nagyon bízok benne, hogy a pénz és a vagyontárgyak sora nem számít ilyen formában, hogy mennyire "partiképes" az illető...

Jó de most felmerült bennem, a cimborám legutóbbi eseténél... oké a csaj eljár a randikra, tökjól alakul a dolog, de ennyi. Nincs semmi küzdés általában női oldalról, csak elvárás. Vagyis mintha általános elvárás lenne, hogy mindent a férfinak kell csinálnia ilyen téren. Írni neki, leszervezni a randit, stb... és persze, hogy a srác elgondolkozott, kicsit depresszíven, hogy most mi van akkor?

... ezért jutott eszembe, ha tegyük fel valaki ennél sokkal többet keres, és egyben hatalmas nagykepű is. Begurul a randira egy új BMW-vel, van egy belpesti kéglije, na meg kifinomult éttermi ízlése.

A dunaparti sétálgatás, meg borozás a Deákon téma helyett drága étterem stb stb... és határozottság, nagy pofa.

Nem küzd a csaj? Megírom neki, hogy "bogaram most mi a stájsz, komolyan veszed, vagy kopó van, de nincs időm szarakodni"

Na mi nem vagyunk ilyenek, és én speciel nem is akarok... ugyanakkor, lehet mégis jóval sikeresebbek az ilyen férfiak a párkeresésben.

Egyik lány sem ilyen sem elsőre sem másodikra.

... de azért elgondolkoztam, hogy mennyivel növelné meg az ilyen fajta határozottság az esélyeket. Tesóm pl brutálisan jól keres, 1M-hez közel, és neki miért nincsenek ilyen problémái? Kb állandóan volt és van is felesége. Ő sem vagizik a pénzzel, de azért nem él szarul és baromira tudja, hogy kell eladni magát "dad-bodyval", kopaszodva is... és még sem golddiggerek a női, hanem jóarcok.

Azért sem gondolnám magunkat lúzereknek, mert 20-25 között végig mindhármunknak voltak barátnői, hosszabb-rövidebb kapcsolatok, pedig csóró egyetemisták voltunk Dankó borral jártunk bulizni, a fesztiválokon :D

Régi szép idők... sohasem gondoltam volna, hogy visszasírom.

Egyébként még annyi beugrott, hogy én szerintem egyszerűen nem vagyok hajlandó felnőni. Viszolygok a 30-as kortársaimtól egyszerűen... A savanyú kiégett életük elborzaszt, a kortárs problémáikkal együtt. Szerencsére én ebből teljesen kimaradok, gyakorlatilag most jöttem rá mennyire király életem és munkahelyem van. Az összes barátom és munkatársam főleg 20-25 körüli fiatal, külsőre én sem tűnök ki, és el sem szoktam árulni a koromat.

Sokkal jobban érzem magamat köztük, mint a vén harmincasokkal. Szóval simán lehet fiatalabb lányokkal kéne randizgatnunk és elfelejteni ezt az általatok is említett kapuzárási pánikos kortárs vonalat.

Szerintem még pár évig kortalan az ember, és már a szar Dankót se kell inni :D

Most meg is nyugodtam kicsit... csak néha rámtör a kapuzárási pánik, amikor nyomás amikor Édesanyám rákérdez, mikor hozom haza a kis feleségemet és már rég babázna nagymamaként... :D van még 15 évem erre, nincs para.