Van köztetek olyan, aki egy szakítás következtében a káros szenvedélyek világába menekült?

Sokan annyira megzuhannak egy szakítástól, hogy a korábbi elveiket is hajlandóak sutba dobni, miszerint "éljünk egészségesen" meg "soha az életben nem tudnék arra a bűzrúdra rászokni" és hasonlók. A felzaklatott lelki állapot miatt sokan fordulnak a cigarettához, mert állítólag megnyugtat, az ital pedig mámoros állapotot, pillanatnyi eufóriát idéz elő. Főleg fiataloknál fordul elő, hogy szakítás után rászoknak a cigire, a felnőtt férfiaknál pedig jellemző, hogy italba fojtják a bánatukat.

(Kedvelt filmes klisé amúgy az is, hogy szakítás után a nő sírva nyúl a hűtőbe, kivesz egy nagy vödör jégkrémet és a tévé elé ülve majszolni kezdi. A fiatal srácok meg belevetik magukat a bulizásba, és azonnal a nőket kezdik hajtani.)

Sosem dohányoztam, emiatt nem tudom, segíthet-e a cigi a szakítás utáni lelki egyensúly megtalálásában. De kell, hogy legyen emögött valami, ha ennyi ember lát "megoldást" benne, legalábbis egy időre. Az ittas ember pedig szánalmas - külső szemmel nem látják magukat, mikor ilyenek, csak elvannak a bódult világban, amit az alkohol kreált.

Van köztetek olyan, akinél ez már előfordult? Belevihet egy ilyen letargikus állapot minket a káros szenvedélyek világába? Jelenthet ez bármiféle megoldást?