Miért mondja azt sok férfi, hogy "a nők szeretnek szenvedni" meg "kell nekik a drámázás"?

Mert így is van,a nőknek mindig kell a dráma,és szeretnek szenvedni.Másképp nem lennének ennyire buták,hogy ezeket elviseljék,és ilyen tuskókkal jöjjenek össze.

És ezek szerint a nőknek nem fontosabb a tudatos viselkedés,és az értelmesebb réteggel foglalkozni?

26/F

Nah egy ujabb eszoszto...

Roviden mert ez igy van.

A no, szepen lassan elkezdi befonni a halojat a ferfi korul, “ne menj el ma haverokkal, inkabb bujunk ossze, s olyan szexben lesz reszed, hogy..”, “igazan kiallhatnal magadert egy kicsit jobban”. “ miert nem vetted fel a telefon az elmult egy oraban haromszor hivtalak”

Ilyen mondatokkal, kezdodik, s ha a ferfi ugy van vele, hogy nem akar veszekedni az “asszonnyal”, s inkabb megcsinaljs amit ker. S Akkor nem volt drama, s egyre durvabb es durvabb lelki zsarolas veszi kezdetet, mivel a drama kotlezo.

Amugy abban igazat adok, hogy egy kapcsolat megmenteseert a no tesz tobbet, mert nagyjabol a nemi szerepek igy vannak leosztva. A not megszerezni nehezebb egy ferfinak mint megtartani.

De nekem az az erzesem, hogy te semmit sem akarsz megmenteni, hanem csak dramazni akarsz. Mivel vagy azt mondod, jo elfogadom hogy a ferfi ilyen, s nem akarom megvaltoztatni, vagy azt, hogy nrm fogadom el, s akkor jobb kulon.

https://www.gyakorikerdesek.hu/szexualitas__heteroszexualita..

Ebben a kérdésben a pasi is szeret szenvedni..

A férfiak a nőkön veszik észre ezt, a nők meg a férfiakon.

Nekem az exem dráma király, fél éves kapcsolat volt. Volt, hogy simán elmentünk vacsizni, és ő közben valami aprócska hülyeségen felcsapta az agyát, és egész este azon pörgött.

Vagy hogy egy kultúràlt vitát lenyomtam egy haverjával, erre kitalálta, hogy én utálom a barátait, amikor utánam érdeklődtek, az volt az agybaja, hogy engem jobban bírnak, mint őt.

Ezeket első körben sosem mondta ki nyíltan, hanem duzzogott, panaszkodott, drámázott valamin.

Azért valóban vannak olyan nők akiket csak a "drámakirálynő" bilétával lehetne pontozan megjelölni.

Dolgoztam olyan nővel együtt (25 éves), hogy mindenen kiborult, minden apróságon problémázott és lerágta a 10 körmét. De tényleg olyan dolgokon kattogot, hogy ignorálta aki megtehette. Az ő élete csapásokkal és drámákkal volt tele. Meg persze félinformációk alapján el kezdett kombinálni... uff. Én komolyan hálát adtam az égnek, hogy elment a cégünktől!

Vannak ilyen nők ezt kár tagadni. Hogy a nők általában hektikusabbak a férfiaknál ezt is elismerem. Érzelmi alapon befolyásolhatóbbak vagyunk? Szerintem igen.

És ezek rossz dolgok? Nem! Vannak tulajdonságaink amik nagyon általánosan érvényesek lehetnek egyik másik nemre (meg persze ott mindig a tisztelt kivétel ebben a gyűjtőmasszában), de ez nem azt jelenti az én szememben, hogy ez valami sértő tagadni való dolog. Én ezeket elfogadom és tudok vele együtt élni. Sőt van amikor figyelembe veszem saját gyengeséseim egy-egy döntésem során és képes vagyok kizárni vagy felülkerekedni rajta.

És azt sem értem meg hogy az nekem miért fájjon, hogy más negatívan degradálóan értékeli a női nemet vagy bármilyen más ember csoprtot? Azzal nem előttem zár be egy ajtót, hanem ő zárja el saját magát. (ezt meg onnan tudom, hogy ebbe a csapdába én is bele esetem).

Sok dolgot összehordanak itt gyk-n amire azt tudom mondani, hogy rendben de ezzel nekem nem lesz rosszabb semmi. Minden nő csalfa? Én tudom magamról, hogy nem vagyok az és kiáltam már élet próbáját is, tehát nem érzem úgy ez nekem szólna vagy engem is megbélyegezne.

Minden nő manipulátor? Hát én történetesen egy olyan családból jövök, ahol minden tevékenységed egy jól kiszámított lépés, mert sosem tudhatod mikor fogják ellen felhasználni. De ez attól, hogy sok emberre igaz, sőt hogy maham is tudok élni ilyen eszközökkel nem jelnti azt, hogy pl. nem ítélem el, gyülölöm magam is. (és ezért is örülök hogy a párommal lehet beszélni és nem kell sakkoznom csak őszintének lennem -hihetetlenül könnyebb és kényelmesebb az élet így)

Szóval ennek nem kell akkora feneket keríteni vagy magadra venni. Meg kell tanulni helyén kezelni + mint mondtam téged nem csuk sehonnan, aki viszont mondja ezt az tökéletesen kizárta saját magát!

A nők sokkal inkább hangulatemberek. Akár egyetlen napon belül előfordulhat a "gyűlöllek, hogy lehetek ilyen hülye, hogy még együtt vagyok veled...., imádlak, nem is tudom elképzelni az életem nélküled". Egy egészséges férfi hangulata nem változik ekkorát ilyen rövid időn belül. Tény az is, hogy a nők inkább érzelmi, a férfiak pedig inkább racionális alapon hoznak döntéseket.

Ráadásul szerintem a legtöbb nőt izgatja a kapcsolaton belüli játékos dominancia "harc". Persze nyilvánvaló okok miatt ez nem úgy zajlik, hogy "na gyere döntsük el szkanderban", inkább egyfajta mentális (sokszor ártatlan) játszadozásra gondolok, ahol látszólag nem is túl nagy a tét. Írok egy konkrét példát:

A pár ki akarja festetni a hálószobát, a színében viszont nem értenek egyet. Mindketten ragaszkodnak a saját döntésükhöz, ekkor a nő elkezdi a játékot (bociszemek, Shrek macskás "lécci, lécci" tekintet...), ha ez nem elég, esetleg finoman elkezdi bevetni a nőiességét is (mindent a szemnek, semmit a kéznek). Az ilyen játszmázásokat általában mindkét fél élvezi, a férfinak nyilvánvalóan tetszik, ha egy nő ilyen, a nő pedig élvezi azt amilyen hatással van a férfira. Ha ezek után a férfi enged, akkor a nő győztesnek érzi magát, hiszen az ő akarata érvényesül, ráadásul a belefektetett energia miatt többre is értékeli az eredményt.

Férfiként az ilyen játékoknál viszont észnél kell lenni, mert ha soha nem engedünk, akkor a nő elnyomva érzi magát, ha pedig már az elején egy "jól van szívem, legyen ahogy akarod, döntsd el Te" mondattal elintézzük, akkor hamar unalmassá válunk.

A gond ott szokott lenni, ha a nő mondjuk nem éri el a célját (hiszen mindig nem jöhet be neki) és a "vereséget" nem tudja elfogadni, ezért tovább megy és beveti az atomot, vagyis az érzelmi zsarolást. Ezt ugyanis férfiként már nagyon nem toleráljuk és a vége mindig veszekedés lesz, ami pedig már egyik félnek sem jó.