Ti hogy reagálnátok, ha egy hozzátok nagyon közel álló barát, barátnő egy beszélgetés alkalmával kikotyogná, hogy a kapcsolata egy ideje nagyon rossz?

Magam részéről annyit, hogy nem folyok bele semelyik nőismerősöm magánéletébe, mert 1. nem szeretem játszani a bíró szerepét, nem szeretek sem tanácsokat, sem utasításokat osztogatni, 2. eleve nem is tud érdekelni, hogy a párkapcsolatukat ők hogyan rendezik.

Meghallgatom a panaszt, oszt' jó napot. Pár nap múlva úgyis ismét dúlni fog közöttük a nagy szerelem.

Én biztosan nem adnék direkt tanácsot, hiszen azzal többet lehet ártani, mint segíteni. No meg persze a legkevésbé sem az én felelősségem az ő élete és párkapcsolata.

Arra próbálnék rákérdezni, milyen megoldási próbálkozásaik voltak eddig, hogy alakultak ezek, mennyire lehet a párjával beszélni erről a válságról, a párja hogyan vélekedik erről, mit él meg. Ebből sok minden kiderülhet arról, van-e még értelme folytatni, próbálkozni, a másik fél partner-e egyáltalán abban, hogy kilábaljanak. Igyekeznék azt elérni a barátnőmnél, hogy ő maga értékelje a kapcsolatát és azt, mi az, amire vágyna, és ezt még van-e esély azzá alakítani. Nem mondanám meg, mit tegyen, mit látok helyesnek tenni, vagy én mit tennék, viszont biztosítanám arról, hogy rám mindig számíthat, bárhogy is dönt, az egy jó döntés lesz, és hogy én itt leszek és segítek neki, amiben tudok.

Egy normális kapcsolatban a legelején közlik ezt. Nektek még sosem volt barátotok. Még nem álltok készen rá, hogy barát tudjatok lenni valakinek.

Én mindent tudok barátomról, és úgy reagálnék, ahogy mindig mindenre. Megpróbálok legtöbbet tenni, hogy legjobb legyen.

Bárhogy döntene én támogatnám. Mellette állnék. Max elmondanám az én meglátásaimat vagy ha volt már ilyen problémám én hogy oldottam meg.

De ilyen helyzetben a legtöbbet akkor lehet tenni, ha érzi mi mellette állunk.

Én elég sokszor kerültem/kerülök ilyen helyzetbe mert a legjobb barátaimmal minden megbeszélünk.

De még ha annyira nem is állnánk közel egymáshoz ezzel az illetővel ,elmondanám az őszinte véleményem.

Azt is elmondanám hogy én így gondolom de ezt a döntést neki kell meghoznia ,nem avatkozhatok bele.

Ezek után már csak rajta múlik.

Bátorítanám arra, hogy beszéljék meg, illetve meghallgatnám nyilván, hogy mi a baj, ha elmondja és neki jobb úgy, valószínűleg megnyugodna kicsit, ha el tudná olyannak mondani, aki nem csak hümmög és unott képet vág. Sok ilyen "barát" vigasztalt anno engem is.

Ennél jobban nem folynék bele. Inkább csak kérdeznék. Azt semmiképp sem mondanám, hogy akkor szakítson, vagy hasonlók, és a párját sem savaznám. Amíg csak a pár egyik tagjával beszélek erről, addig a legnagyobb ostobaság a másikat megítélni. Vagy a kapcsolatukat.

Azt mondanám :

Nagyon sajnálom, sajnos a mai világban ez sok kapcsolatban előfordul. Nem látok bele a kapcsolatotokba, te érzed hogy javítható-e még a dolog? Ha igen akkor mindenképpen próbáljátok meg, ha már ezen túl vagytok és úgy érzed nincsen megoldás akkor szedd össze magad és hozd meg a döntést. Egyértelműen a szakításra gondolok, és mielőbb , mert így csak az időtöket vesztegetitek mindketten.

Ja és még elmesélném neki az én történetem,én hogyan hoztam meg a döntést, milyen félelmek voltak bennem stb...