Sokszor lehet hallani ezt a frázist, hogy "az exemmel barátságban váltunk el. " Hogy viseli ezt az épp aktuális partner?

Gyakran olvasok újságot, most is egy ilyen celebes-szakításos cikk kapcsán ötlött fel bennem a kérdés.

Szakítani nyilván nem csak úgy lehet, hogy a másikat alázzuk, kisemmizzük, leoltjuk, keresztbe teszünk neki, stb., hanem emberi módon is. Ez általában a kihűléses, baráti viszonnyá szelídült kapcsolatoknál fordul elő: ilyenkor nagyon nincs min összekapni, egyszerűen a felek ráébrednek, hogy a dolog kihűlt, már nem működik és le kell zárni.

A szakítás végbemegy, viszont emberileg a másikat nem akarom ezután sem elveszíteni, fontos maradt nekem, szeretném, ha barátként az életem része maradna.

Csak a bökkenő az, hogy azóta új párom van, újra szerelmes lettem. Az új pár vajon hogy viselheti azt, hogy kedvese barátilag fenn szeretné a kapcsolatot tartani az exével? Nyilván a kötődés megmaradt, és akármikor jöhet egy olyan FB- vagy telefonos beszélgetés, SMS-váltás, ami újra elindít köztük valamit. Az új párnak ezzel a tudattal nehéz lehet együtt élni, a bizonytalanság őrjítő érzése megnehezíti a napjait és a kapcsolatot is nyomás alá helyezi. A féltékenység zöld szemű szörnye felüti a fejét.

Szerintetek hogy lehet ezt a helyén kezelni? Már újra szerelmes vagyok, de a volt párom egy különleges helyet foglal el a szívemben, nem akarom elveszíteni, mint embert. Mi a módja, hogy az exszel való, immár csak baráti kapcsolat működhessen, de az új párkapcsolat se lássa ennek a kárát?

Van esetleg köztetek, aki került már ilyen helyzetbe és ezt ügyesen meg tudta oldani? Egyáltalán, mi a véleményetek erről a jelenségről, hogy lehet normálisan kivitelezni?