Miért gondolja sok férfi, hogy a külseje miatt nincs senkije?

#50

De most az ő hülyesége miatt került a negatív tartományba a többi bipolár? Kicsit úgy jön most le, bár erősen magamra veszem, mivel elveszett ember vagyok.

#52

Én azért ilyet nem csináltam szerencsére, én csak napi szinten vágyom pár olyan órára amikor "nem vagyok senki szeme előtt" és nem kell a szokásos maszkot hordani amit elvárnak. Akkor lehetek csak spontán, ha vele vagyok, már nem. Akkor már oda kell figyelni minden mozdulatra és ügyelni, hogy ne tegyek semmi "kiábrándítót".

Köszönöm a tanácsokat!

A nagy részüket be is tartom. Sportolok rendszeresen, próbálok adni az öltözködésemre, van hobbim, karrierem, eljárok egyedül programokra, odafigyelek az egészségemre. Valamint volt már öt év feletti párkapcsolatom is, tehát talán teljesen reménytelen sem vagyok.

Mégis az utolsó szakításom óta (és ez nem tegnap történt) gyakorlatilag egy árva randi összeszedése is nehézségekbe ütközik.

Sokáig úgy gondoltam, hogy csak kiestem a gyakorlatból, esetleg nem elég jó a humorom, a szövegem, stb.

Viszont kipróbáltam a netes társkeresést is, és ott ugyanez volt az eredmény, annyi különbséggel, hogy ott csak az arcképem számít, az nem, hogy milyen szellemes vagyok, vagy mennyire érdekes személyiség.

Azt kellene belátni hölgyeim, hogy van aki megfogadja a tanácsokat, tesz érte amit tud, de ettől még vannak olyan fizikai problémáim, amik ellen semmit nem tudok tenni (és itt tényleg nem a gyúrd ki magad részre gondolok), és mivel a nők nagy részének ez nem vonzó, így szó szerint éveket kell várnom valakire, akit a jellemem megfog, és elfogadja, hogy más téren nem vagyok a legjóképűbb.

És ez tényleg nem siránkozás, boldog életem van, szerető családom, egy pár jó barátom, de ettől egy társ még jó lenne.