Hogy élnétek meg, ha valaki szerelmet vallana nektek, akivel csak keveset beszéltetek?

Nálam inkább barátságból alakult ki, én így már valamennyire mindig megismertem. Nem vagyunk egyformák. :)

12-es vagyok. A "nem ismerem jól"-t arra értettem, amit te írtál a kérdésben, hogy alig beszélnek egymással. Hozzateszem, nem éltem évekig senkivel mielőtt belezerettem volna, de 15 évesen voltam utoljára szerelmes olyanba, akit alig ismertem.

A tetszés meg a vonzalom az más, ne keverd a szerelemmel. Az kialakulhat gyorsan. (Bár bevallom, nekem sokszor ahhoz is idő kellett. Elsőre csak azt éreztem ilyenkor, hogy szimpatikus az illető, később "esett le", hogy akár férfiként is tekinthetek rá.)

Akkor nagyon másképp értelmezzük a szerelem fogalmát. Így viszont szerintem elbeszélünk egymás mellett. Nekem sok mindenki tetszett már, de csak kevés emberbe voltam szerelmes. Biztos nem is állnék oda valakihez, akivel néha beszélek pár szót és tetszik, azzal, hogy bele vagyok zúgva teljesen.

Én nagyon örülnék neki, ha nekem is tetszene valamennyire az illető. Szerintem is meg lehet kedvelni valakit attól függetlenül hogy csak keveset beszéltek négysemközt... Ha nem tetszene annyira vagy egyáltalán nem, akkor meglepődnék és megbeszélnénk egymással a dolgokat. Semiképp nem kerülné, tartanám vele ugyanúgy a normális kapcsolatot beszélgetnék vele ugyanúgy,de közölném vele hogy én sajnos nem érzek úgy iránta. Szóval barátkoznék csak vele.biztosan nem utálnám és kerülném őt el, ha ezt tudomásul venné hogy nekem ő nem kell.