"Egy férfinak legyenek céljai. " Úton útfélen ezt hallani a nőktől itt a gyk-n, és a való életben is. Mit értenek pontosan ez alatt?

Nem szeretik az embert a céljai, de az az ember sem, aki nem bátorítja ezek elérésében és nem támogatja. Az ember céljai egy kiforrt személyiség és egy erős jellem termékei. Az ember, mint tervező lény része. Ha valaki nem akar engem a céljaim miatt, a lényemet nem akarja. Ilyen ember nem szeret, és nem is kell.

Az ember mellől leléphet a kedves bármikor. Fiatal vagyok, de épp elég példát láttam erre. Ellenben azt, amit te tettél le az asztalra, amiken átmentél, amit megtanultál, elsajátítottál, megtapasztaltál, soha nem veszi el tőled senki. Ez a tartalmas élet. Lehet persze cél egy ház felhúzása is, ami elveszhet olyan értelemben, ha leég, vagy valami nagyon abszurd dolog. De az érzés, hogy tudod, hogy képes voltál rá, és elér addig a kezed, és el tudod mondani, hogy igen, én életemben jártam itt a világban, képes voltam kivívni magamnak ezt, letenni az asztalra azt, megtanulni amazt... Számomra ez leírhatatlan öröm. Az érzés, hogy van uralmam a saját életem felett, és bármi, amit el tudok képzelni, elérhető csak a saját munkám, szorgalmam és kitartásom által.

Bocs, de ennyit nekem nem tud nyújtani egy olyan ember, aki ebben csak akadályoz. Akkor inkább ne legyen mellettem senki. Csakhogy lesz nagy eséllyel, akkor meg együtt csináljuk ezt. :)

Az nem élet, hogy másnak alárendeled magad, és más pícsáját nyalod, meg más fäszát szopod az állóvízben, miközben te, mint individuum nem létezel, csak olyan címen, mint "xy nője/pasija", akinek az életben az egyetlen érdeme, hogy valakivel összejött... Egy kapcsolatnak mindig kiegészítőnek és fűszernek kell lennie az ember életében. Annak élni, hogy valaki szeressen, bocs, de szánalmas. Majd ha azért szeret, amilyen vagy, és ahogy élsz... Na, az lesz a jó. Akkor magadról szól az életed, és ha teszem azt, egyedül is maradsz, nem egy elfelejthető, nulla kis szar vagy, aki azért született meg, hogy meghaljon 70 évvel később.

"Ellenben azt, amit te tettél le az asztalra, amiken átmentél, amit megtanultál, elsajátítottál, megtapasztaltál, soha nem veszi el tőled senki."

de, 1 szellemi leépülés.

"Ez a tartalmas élet."

nem. ez önámítás. szeretni és szeretve lenni, ez a lényeg.

"De az érzés, hogy tudod, hogy képes voltál rá, és elér addig a kezed, és el tudod mondani, hogy igen, én életemben jártam itt a világban, képes voltam kivívni magamnak ezt, letenni az asztalra azt, megtanulni amazt... Számomra ez leírhatatlan öröm."

ami nem véd meg a magánytól.

"Az érzés, hogy van uralmam a saját életem felett, és bármi, amit el tudok képzelni, elérhető csak a saját munkám, szorgalmam és kitartásom által."

nincs uralmad az életed felett. be vagy csapva. a saját testednek sem vagy ura. parancsolj a sejtjeidnek, ne osztódjanak olyan gyorsan, mert meghalsz (rák), utasítsd a szíved, ha beteg, gyógyujon meg, adj parancsot a halálnak h téged ne közelítsen.... felhajt a járdára 1 részeg sofőr, s úgy telibe ver, h örök nyomorék maradsz, uraltad a szitut?

"Annak élni, hogy valaki szeressen, bocs, de szánalmas."

az ember nem elég önmagának. szeretni és szeretve lenni, a többi lényegtelen. ha mással, és másért élsz, kijöttél az egoizmusból. más út nincs.

"...ha teszem azt, egyedül is maradsz, nem egy elfelejthető, nulla kis szar vagy, aki azért született meg, hogy meghaljon 70 évvel később."

ha a léted sem érdekel senkit, megbaxxhatod az álmaid-vágyaid-terveid-céljaid.

"De én a rendelkezésemre álló ki tudja, mennyi időt, tartalmasan akarom eltölteni, nem semmittevéssel várva az egyszer biztosan bekövetkező halált."

jól mondod (írod)

Sosem értettem én sem, hogy ez mi a fxszt takar. Mint ahogy az is talány, amikor azt mondja "nem tudom hova tart a kapcsolatunk", vagy "nem fejlődtél semmit, pont olyan vagy, mint évekkel ezelőtt".

Ugyanolyan maszlag sz@r duma mind, üres levegőbe beszélés.

Egyébként a ma esti célom, hogy az általam olvasott kérdéseknél az összes 100%-os választ lepontozzam és az összes 0%-os választ felpontozzam. Ezzel elég jól is haladok. Kavabungaaaaaaaaaaaaaaa!!!!

Na, ezért találok én olyan nehezen párt. Felnőtt férfiak nem képesek észrevenni annak a jelentőségét, hogy célokat tűzzenek ki, és évről évre (de inkább napról napra) fejlődjenek.

Bocs, de mi a tökömnek él az, aki ugyanolyan, mint egy éve? Aki semmi energiát nem tett abba bele, hogy szellemileg gyarapodjon, vagy tartson valamerre? Annyi tapasztalat, inger és lehetőség ér, aki nem képes ezeket meglépni folyamatosan, csak döglik a kis megszokott életében, mondván, hogy neki nem kell tovább fejlesztenie magát semmilyen értelemben, az ne csodálkozzon, ha mások elkerülik. Iszonyat demotiváló annak, aki meg cselekszik.

Annyira elborultak és sötétek vagytok, hogy még a baráti körömben sem tűrnélek meg titeket.