Némely nőnél miért alapfeltétel, hogy egy férfinak ne legyenek gondjai, hanem kész férfi legyen?

Nyilván rossz tapasztalat, nem akarja hogy a másik lehúzza stb.

De miért foglalkozol te ezzel? Nem mindegy mit akar egy olyan nő akit nem érdekelsz? Lehet próbálkozni megokolni hogy miért nem, de sokszor erre nincs értelmes magyarázat.

Pont fordítva látom, akármilyen érzelmet kimutatok, "megjött". Nekem csak mosolyognom szabad, a problémáim csak butaságok.

Én is vágyom szeretre, de amíg nem találom meg magamban, amit szeretni lehet, milyen jogon várom el, hogy más legyen az antidepresszánsom? Akkor csak feedback-ektől fogok függeni, és saját jogomon ugyanúgy érzelmi roncs leszek.

Ha a sajat esetembol kene választ adnom, azt mondanám, azert, mert nekem elgem volt, hogy vhogy mindig vmi defektes pasassal hozott ossze a sors.

Egyszeruen eleg volt, mert nem nővért, anyát, lelki szolgálatot akarok, hanem egy kapcsolatot, egy társát, ahol a ferfi tisztában van önmagával. Nem avval telnek a napok, h hallgatom egyszer ugy, mintha az anyja volnék, egyszer mintha vmi pszchiologus, stb.

Nem arrol van szo h nem lehet rossz passzban soha, de az, aki állandóan vmi defekttel tud csak előállni, az mar sok.

Csúnya fogalomzavarok vannak a fejedben. Az nem elvárás, hogy "egy férfinak ne legyenek gondjai", gondjai mindenkinek vannak. Elvárás az, hogy ne legyél energiavámpír, aki már az első randin a vállára nehezedő világ súlyát, az élete kisebb-nagyobb problémáit, meg az egész élet fájdalmát ecseteli... vagy neked szimpatikus, vonzó, magával ragadó lenne egy ilyen nő? Ha erre igent mondasz, abból tudni fogom, hogy sose randiztál még ilyennel...

Szó sincs arról sem, amire utaltál, miszerint a férfi csak akkor férfi, ha nincsenek gondjai, ez nevetséges. Nem azon van a hangsúly, hogy ne legyen gondod (mint mondtam, mindenkinek van), hanem azon, hogy ami van, azt hogyan kezeled! Fontos különbség. Én, mint magamat felnőtt nőnek tartó egyén, nyilván ugyanezt adom vissza; nekem is vannak gondjaim, nehézségeim, problémáim, de ki is röhögném magam, ha egy randin, ahol elvileg tetszeni szeretnék a másiknak, ezeket ecsetelgetném a kiszemeltnek. Szánalmas lennék.

Amúgy meg a saját kis életem koordinálása is elég nehézséget okozott fiatalként, hát ne haragudj, de francnak kellett volna még egy púp is a hátára, aki elvileg párkapcsolatot akar, gyakorlatilag meg nekem kellene összekaparnom, hogy egyáltalán alkalmassá váljon rá. Tudom, büdös bunkó vagyok, de egyszerűen nem értem, mi a furcsa ebben... mintha azon csodálkoznál, hogy miért jön be jobban a sportos pasi, mint a 130 kilós, aki már attól kifullad, hogy rám mászna.

A lényeg, hogy én, mint "egész", felnőtt ember szintén egy "egész", felnőtt embert szerettem volna magam mellé, akit meg is találtam. Ha ez neked "beleülés a jóba", akkor a te fogalmaid szerint valóban, párommal kölcsönösen "beleültünk a jóba".

"Megmondom őszintén, én nem a csodát várom, hogy eljön a hercegnőm aki megment" - az a helyzet, hogy de, pont azt várod. Olvasd vissza légyszíves kívülállóként az írásodat...

"Ha a sajat esetembol kene választ adnom, azt mondanám, azert, mert nekem elgem volt, hogy vhogy mindig vmi defektes pasassal hozott ossze a sors. "

Vajon mitől van annyi "defektes pasas"? És mit lehetne tenni azért, hogy ne legyen ennyi? Te mit tudnál tenni ennek elősegítéséért? Gondolom, a panaszkodás nem fog segíteni ezen.

Sokaknál tényleg "csak az a féfi aki nem dől ki" (vígasztal ez a hit... folytatódhatna az alkesznóta)...

Állítsa meg homlokkal a dárdát stb.

# 5 Mégis mi a bánatért kellene NEKI tennie ez ellen? Meg úgy alapjáraton, mi a francért kellene MÉG EZT IS a nőknek megoldania HELYETTETEK szerinted?

Ja, várj, most jön az, hogy "há' mer' a nők miatt vagyok lelki nyomorult félember, tehát jogosan várom el, hogy egy nő - akit MI akarunk megszerezni - tegye jóvá a neme hibáit (ill. amit én - esélyesen tévesen - annak ítélek meg!). Teljesen jogosan teszem ezt az elképzelt súlyt a vállára, megérdemli, MERT NŐ, nekem meg alanyi jogon jár a sok-sok eszméletlen szenvedés után (pár visszautasítás), hogy ő - saját magát félretéve - az én lelki vágyaim kiszolgálásának, az én összekaparásomnak szentelje magát..."

5- nem tudom, de a 4-es nagyon jol leírta a lényegét. Es tok oszinte leszek.

Egy idoben csak olyan pasikkal jottem ossze, akiket minden no visszautasított vmiért. En ugy gondoltam, egy esélyt megér. Tudod mi lett a vege? Volt aki kikupalodott mellettem es megcsalt, volt aki olyan szinten behúzott, h magam ala kerültem durván es nemhogy épített volna a kapcsolat, hanem minnél inkabb tovabb voltam vele mar fizikálisan is rosszul voltam.

Aztan elehem lett az ilyen pasikbol, akik nem tudtak kezelni a problémáikat sehogyan es azt mondtam, oke, nekem nincs szükségem ilyen emberre, akinek en nem társ vagyok, hanem lelki szemeteslada.

Lett egy bizonyos szint, ami ala nem mentem es azt mondtam, ha nem úti ezt meg egy ffi sem, egyedul maradok inkabb.

Aztan jott a férjem. Aki minden ilyen pasas ellentéte volt. Baromi jol kezelte a krizishelyzeteket, a kapcsolatunkat. Önmagával is tisztában volt es bar voltak problémái(vannak is) soha nem ugy állítja be azt, h ez a világvége.

De emellett meg rengeteg dolog van, amit imádok benne, mert igazi ferfi, nagyszeru ember. Es meg azt se mondhatom, h gazdag, mert teljesen átlagos a fizetése. Amikor megismertem osszvissz egy sportaskanyi ruhája volt es egy albérlet, ahol lakott. Tehat nem, nem a pénzével nyűgözött le es nem egy izomagyu vki...

Vannak olyan dolgok, amiket igy leírni nem lehet, h vki mitől lesz jo társ, tiszteletreméltó pasi, akire felnézek.

Akit szeretek, szeretem a hibáival, gondjaival együtt, támaszt nyújtok neki. De ez csak akkor lehetséges, ha 1) visszakapom ugyanezt, és 2) nem abból áll az egész kapcsolat, hogy én kaparjam össze a másikat, a saját önbecsülésemmel, önbizalmammal, igényeimmel mit sem törődve.

Nagyon szeretem támogatni a párom, az egyik exem bipoláris, mellette voltam a rossz időkben is (most is, még barátok vagyunk). De ő is mellettem volt, és nem arról szólt az egész, hogy én vagyok a lelki szemetesláda, meg hogy nélkülem ne lenne élete, ne tudná jól érezni magát.