Némely nőnél miért alapfeltétel, hogy egy férfinak ne legyenek gondjai, hanem kész férfi legyen?

"Némely nőnél miért alapfeltétel, hogy egy férfinak ne legyenek gondjai, hanem kész férfi legyen?"

Ha csak a fő kérdést vesszük önálló értelmezésében akkor azért,mert némely nő nem kész nő...hanem álomvilágban élő kislány.Az ilyenek mindig megmagyarázzák,hogy a férfi a hülye,lúzer,ha valami nem úgy van ahogy ők akarják.Ezzel csak a saját szerencsétlenségüket hárítják másra.

"Ismerkedésnél se tudok tul sok jókat mondani magamról."

Erről viszont egy nő sem tehet.

Szeresd magad.Én 36 évesen jöttem rá,hogy ...szhatom az egész életemet,ha nem szeretem magam.Ha nem szereted magad,nem fognak szeretni a nők sem! És azt is szeresd,amiben nem teljesen érzed magad sikeresnek.írtad az edzést,fogyást.Szeresd a félsikert is.Ha szereted,csinálni fogod tovább.és lefogysz rendesen,izmosabb leszel.Máris értékes pont egy nő szemében,hogy kitartó vagy,és elérted a célod.

"Több olyan esetet hallottam, hogy a párja mellett találta meg önmagát, megtudta miben tehetséges, legyőzte szorongásait."

Ok,csak nem mindegy,hogy valaki egy rinyagép,vagy a problémái ellenére igyekszik férfiként viselkedni.A hozzáállás a lényeg.

F.

'Pszichologushoz ezért meg nem akarok elmenni.'

Nekem meg kidőlt a házam fala, de ezért az apróságért nem akarok kőművest hívni! Szerintem tök szemetek a szomszédok meg a járókelők, hogy nem építik fel nekem ingyé'!

13-as válaszoló vagyok.

"Abba nem gondolsz bele, hogy azért a párod, hogy a legtöbb idejét veled töltse?" - Nem, senki nem azért a párunk, hogy a legtöbb idejét velünk töltse. Különböző személyek vagyunk, nem összenőtt organizmusok.

"És mi van akkor, ha eddig azért volt sokan otthon, mert nem tudott kivel elmenni? Mivel lenne jobb, ha lenne több barátja?" - A legtöbben nem örülnek ennek, mert a te leírt szorongó személyiségeddel meg a "párom velem töltse a legtöbb időt" hozzáállással együtt, ez minden lenne csak nem egészséges kapcsolat. Továbbra is két külön egésznek kell lennetek, de ez neked valahogy nem jön át szerintem, mert a leírásodból világos, hogy te csakis párban képzelnéd az életet. A valóság egy picit más.

"Ha szereted akkor tökmindegy, hogy vannak e hobbijai, mert ilyenkor a párunk az első" - Nem, nem mindegy, hogy van-e élete, elfoglaltsága rajtam kívül, csak azért, mert szeretem. A fentiekben kifejtettem hogy miért.

"Aha, mert minden esetben egy szar partner lenne. A többit leírtam feljebb!" - akinek a párján kívül nincs élete, vele akarja tölteni az idejének legnagyobb részét, nem megy sehova nélküle az nem szar partner, hanem nyersen kimondva egy szar kapcsolat lenne elég kis idő után is már.

"Ki mondta, hogy én iránymutató fényt keresek egy nőben?" - te, a "megtalálni önmagát" résznél. Megtalálni valamit segítséggel, iránymutatással lehet, amit te a "pár mellett" találnál meg, mert több ilyen esetről is hallottál, mint írtad.

"És ha szorongó vagyok akkor mi van? Most ezért kevesebbet érek? Nem érdemlem meg a boldogságot" - ezt senki nem mondta, max. az alacsony önbecsülésed. Amit én írtam, az azt jelenti, hogy addig ne akarj kapcsolatba kezdeni, amíg személyiségileg semmit nem tudsz nyújtani, mert nem érzed magad teljesnek, mert szorongsz, mert etc. Mert amíg te egyedül nem funkcionálsz elégségesen, addig mással párban végképp nem fogsz, mert ő nem fogja megoldani helyetted azokat a dolgokat, amit a kérdésedben felvázoltál, illetve a kommentjeidben.

"Ne félj én az ilyen egoista, bunkó libákat messzire kerülöm!" - Ne használj olyan szavakat, amikkel csak bántani akarsz, de semmi közük nincs a kontextushoz. Nem vall intelligens viselkedésre.

Én is szorongásból lábalok ki, de olyan volt, hogy telefonálni nem mertem, boltba lemenni alig tudtam, nem mertem köszönni embereknek.

És az UTOLSÓ gondolatom az volt, hogy párocska kell, akinek a fenekébe lehet bújni, és eljátszani, hogy minden oké. Mert erre kell a kapcsolat, igaz? Ha valaki szeret, normális vagy, ha normális vagy, ülhetsz tovább a langyos kakiban.

Elmentem pszichológushoz, és még mindig nem érzem azt, hogy egy férfi megérdemelné, hogy a nyakába zúdítsam minden problémámat, és tessék megoldani nekem.

Amit tudok adni, elvárom, és elvárhatom, hogy ha én gyógyultan megyek a kapcsolatba, a másik se csak egy fél emberként kezeljen, akinek csak ő van a világon.

Minden embernek vannak gondjai, számomra nem ez az alapvető probléma. De nem mindegy, hogy azok a gondok milyenek, milyen szintűek, és hogyan áll hozzá ezekhez.

Pl. ha nehezen boldogul a munka világában nem mindegy, hogy csak siránkozik és közben lógatja a lábát és tartatja magát, vagy mindent megtesz azért, hogy mindig a lehető legjobbat hozza ki a helyzetből, és megy tovább.

"És mi van akkor, ha eddig azért volt sokan otthon, mert nem tudott kivel elmenni?" - Soha sehova nem jutottam volna el, ahova eddig akartam, ha mindig másokra várok, de 22 évesen elegem lett, hogy az ismerőseimet más érdekli, mint engem, és elkezdtem egyedül is programot szervezni magamnak, így többször jártam társaság nélkül a Hungaroringen rendezvényen, más hasonló rendezvényeken, külföldön csak úgy pihenési, városnézési, kirándulási céllal. Sokszor út közben lett társaságom, van, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot online.

Persze, én is várhattam volna mindig másokra, akár ítéletnapig is, sőt, nekem talán jobban el is néznék, mert eddig mindenki csodálkozott rajta, hogy merek én egyedül utazni nőként, akár éjszaka is, távol az otthonomtól. Hát, én megteszem.

Tudod, miért várom el, hogy a párom egy egész ember legyen, hogy képes legyen a problémákat a helyükön kezelni, hogy önálló legyen és ne mindig másra várjon, hogy a problémái mielőbbi megoldására törekedjen, hogy ne töltsön heteket, hónapokat, éveket nyavalygással? Mert én nőként ilyen vagyok, megoldáskereső, cselekvő, aktív, egész ember, önálló felnőtt, nem várom a csodát, hanem teszek az álmaim megvalósításáért, és nem félek attól, ha esetleg 1-1 ötletem hajmeresztőbb és hülyét csinálok magamból. Eddig a legrosszabb eset az lehetett volna, hogy megfognak a határon, mert otthon felejtettem az igazolványaimat, oké, akkor kicsit paráztam, de végül mégsem lett probléma, hazafelé már nem aggódtam.

Én azt vallom, hogy még mindig jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, egy nem megfelelő társ mellett, folytonos hiányérzettel, amit nem kompenzál adott esetben semmi más.

Figyelj, mint "ex" szorongós - szociális és agorafóbiás meg depressziós - lány mondom, hogy ha jót akarsz magadnak meg a leendő párodnak, akkor rohadtul ne akarj társat, amíg meg nem gyógyúlsz. Én elkövettem azt a hibát, hogy ilyen torz személyiséggel is belevágtam egy kapcsolatba és mindkettőnk életét megkeserítettem.

Régebben nem tudtam mire vélni, hogy miért ilyenek az emberek, hogy egyből elzárkóznak a mentálisan kissé instabil emberektől, de mára már megértettem. Senki nem akar pátyolgatni egy másik személyt, mindenkinek megvan a maga baja, nem hiányzik még másé is. Ha érdekel, hogy milyen gondjaink voltak, nyugodtan rám írhatsz, elmesélem. De mint írtam is, konkrétan MEGKESERÍTETTEM ANNAK AZ ÉLETÉT, AKIT SZERETTEM! Ne akarj alapozás nélkül építkezni, egy szép napon majd minden összedől.

Felnőtt ember vagyok, nem poénból ismerkedek, vagy mert nincs jobb dolgom; nincs időm meg energiám meg hajlandóságom csak úgy poénból ismerkedni. Ha valakivel összejövök, akkor azzal komolyan is gondolom, és elvárom a stabilitást és a komoly hozzáállást a másik fél részéről is.

Nem az én dolgom, hogy valami önbizalomhiányos, defektes, bizonytalan, búval b-szott pasit helyre hozzak, vagy jó útra tereljek, no offense. Oldjátok meg magatoknak, de most komolyan. Én se várom el mástól, hogy megoldja a problémáimat. Társként max támogatni tudom, de nem megoldani helyette a problémáit. És ez is csak akkor működik, ha ő is támogatást nyújt nekem és nem én vagyok az, aki állandóan próbálja helyrerázni a másikat miközben magammal meg nem törődök.