A nők miért nem kezdeményeznek?

Mert megtehetjük, és mert másak is vagyunk, de hidd el hogyha valaki nagyon nagyon megtetszene minden nő megtenne mindent, hogy megszerezze a pasit.

L18

Én szoktam közeledni afelé, aki tetszik: keresem a társaságát, akaratlanul is rákattanok azokra a témákra, amik érdeklik (és valamennyire engem is), sőt, jobban figyelek magamra, ha tetszik valaki (nem hagyom el magam így sem, de ha imponálni akarok valakinek, garantáltan meglesz a 110%, és még ott is produkálom magam, ahol sosem lát, pl. keményebben edzek, vagy melózok, jobban figyelek a kinézetemre...:D ). Nem legyeskedek a másik körül, de azért érdekel, mi van vele, és naprakészebb vagyok az őt érintő dolgokból. Ezt természetesnek és nőiesnek tartom. De elhívni randizni nem fogom, meg nyaggatni sem közös programokkal (legfeljebb felajánlom a segítségem). Egyszerűen azért, mert ha ezek mellé azt is megtenném, úgy érezném, hogy én teperek végig (és tulajdonképpen minden korábbi igyekezet pont azért van, hogy ő hívjon el), másrészt meg én talpraesett, határozott férfit akarok. Ha valaki nem veszi észre, hogy ott pattogok neki, meg jóformán kéreti magát, akkor nem őt keresem. Teljesen letöri a lelkesedésem, ha mindezek ellenére ott szerencsétlenkedik és nem lép.

Akkor más a helyzet, ha ő is igyekszik úgy, ahogy írtam a magam esetében, de nem hív el. Ilyen viszont nem szokott lenni. Ha mégis, ebben az esetben elkezdünk úgy beszélgetni egymással, hogy idővel tök természetesnek érzem bedobni egy olyan ötletet, hogy üljünk ki valahova, vagy folytassuk ezt személyesen, kettesben. De hogy én még házaljak is szinte, pláne úgy, hogy mások jóformán kapkodnak utánam is, mint általában a nők után... Felejtsétek el.:D Annyira nem különleges számomra egy idegen sem, hogy félredobjam az igényemet arra, hogy nőnek érezzem magam. Nekünk is megalázó pitizni, nem csak nektek.

21L