A Tinderen miért ilyenek a 20 körüli csajok?

"miért érdekel annyira, hogy adott csajnak miért nem jössz be?"

Az érdekel általában, hogy mit csinálok rosszul. A képem nem rossz, a bemutatkozásom nem rossz (tudom, ez most magaslavda, nyilván lehet azt mondani, hogy elfogult vagyok, nektek is látni kéne, stb. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy jó ebben az esetben az ítélőképességem.) Szóval próbálok megfejtést találni arra, hogy miért van az, hogy egy viszonylag jó külsejű és jó szövegű sráccal miért csak beszélni akarnak a csajok, találkozni soha. Nem gondolom, hogy ez egyéni példamlenne. Több barátom mondta, hogy rendszeresen így járnak, ezért van, aki pár mondat után már rögtön találkozót kér, hogy ne menjen az idő.molyan, mintha a lányok ezt chatnek használnák. Szerencsétlen fiúk meg ismerkednének, csak a csajok komlytalanok meg flegmák. Úgy általában az az érzésem, hogy a csajok ebbe az egészbe szarnak. Eleve rohadt nagy előnyük van, mert nem hajtja őket ennyire a vérük. Ha van fiú jó, ha nincs, nem baj, majdnlesz. Miközben a fiúknak, hát, szóval kell a rendszeres szex. Mert kell és kész. Nagyon örülnék, ha lenne államilag támogatottmprostitúció, vagy bármi, ami csökkentené a csajoknak ezt a szemérmetlen előnyét, és a fiúk frusztráltságát.

"Azzal biztos nem leszel előrébb, ha megtudod, hogy nem vagy az esete vagy csúnyának tart."

De, előrébb lennék. Minden információval előrébb lennék, mert az egy visszajelzés.

"Azzal sem, ha azt mondja, unalmas vagy, mert másnak meg éppen megfelelsz majd."

Ez sem biztos. Talán ki kéne próbálnom, hogy megemlítem, hogy kocsival járok, lehet, hogy megvilágosító erejű lenne az eredmény.

"Ha nem írnak vissza, ne rágd a körmöd, az a legegyértelműbb elutasítás. Miért kell a "miért"-eken lovagolni?"

Mert tanulni akarok belőle. Mert k**vára frusztrál, hogy úgy érzem, mindent beleadok, de ez sem elég, sohasem elég. Mert frusztráló, ha valamibe energiát teszel, de nem térül meg. Mert barátnőt akarok, mert párkapcsolatot akarok, mert szexet akarok.

"Lehet, az a fajta vagy, aki az életben nem kopnál le, ha erre válaszolnának neked, mi nők, ezt honnan tudnánk?"

De lekopnék. Ha azt írjátok, hogy "nem vagy az esetem", az teljesen elfogadható válasz. Nem esik jól, de megértem. De ez az örökös ügyeskedő mellébeszélés, hogy belecsapott egy villám a kutyámba, meg megfájdult a torkom, meg nincs pénzem vonatra bemenni a városba, ezek a legszarabb kifogásom. Miért érzi mindenki szükségét ennek? Miért nem lehet őszintének lenni?

"Aki nem ír vissza, annak nem kellesz, és a valódi indokból a fenti példák nyomán látszik, hogy vajmi keveset tanulhatnál. Egyszerűen csak pazarlod az idődet."

Jó, de akkor hol a ***zban ismerkedjek? Mert tudod, van egy ilyen igényem. Mint azoknak a nőknek, akik harminc fölött rájönnek, higy nekik már kéne egy gyerek valakitől. Nem szívesen csupaszítom le, de ez tényleg egy kereslet-kínálati probléma. Nektek ebben a korosztályban egyértelmű előnyötök van, mert minket nagyon fűt a tesztoszteron, ti meg válogathattok egészen negyven éves emberekig. Aztán harminc felett majd ez lehet, hogy megfordul, mert addigra nekem lesz egy egzisztenciám, és nem nekem kell sietnem a családalapìtással. Lehetnének a nők szolidárusabbak, megértőbbek. És egyenesebbek.

"Vagy 5 év rövidebb-hosszabb ideig tartó, netes társkeresés tapasztalatai vannak a tarsolyomban. :D"

Na mesélj, kit hogy koptattál le? Százból egy fiú haveromnak kb tíz találkozó valósult meg, neked mennyi, ötven? Vagy nyolcvan? Ja, és jó érzés keresztbe tett lábbal zsűrizni a fiúkat?