Miért van meg azaz érzés vagy ösztön a férfiakban, hogy "más férfi kölykét nem nevelik"?

12es ,ugyan már ne légy naív. Egy élet nem elég hogy valakit 100%-ban kiismerjen az ember.

Van sok aki elfogadja van sok aki nem,pasiba meg nőbe is.

Ha valakibe tenyleg beleszeretek vagy nagyon megtetszik nem akadály a gyerek.

Ha meg valaki nem akar gyerekes nőt/pasit akkor ne ismerkedjen olyannal akinek van. Nem egy bonyolult dolog.

Nekem soha nem volt gondom a pasiknál azért ,mert van egy lányom.

Egyrészt adok magamra,a lanyom is jonevelt,aranyos. Külön lakom,eltartom magunkat és jol állok anyagilag.

Nyilván vannak olyan nők akik azért szültek mert felelötlenek voltak vagy mert azt hitték meg lehet gyerekkel fogni a pasit.

Engem személy szerint nem zavart soha hogy a férfinak van e gyereke,nem ezen mullik nálam. Sztm sokat számít azis hogy milyen a gyerek. pl egy 10éves,hisztis,okoskodo kisfiút nem tudnék elfogadni.

Párom imádja a lányomat.

n25

Nem tudom. Ez valami furcsa berögződés nálunk. Pedig bele gondolva amilyen állat barát eszméket vall az emberiség, a gyerekekkel sokkal jobban járunk mint pl a kutyákkal. Mármint a srácok simán beválalják hogy legyen örökbe fogadva egy kutya mert az tök trendi, meg egyéb anyám kínyja..

Pedig szerintem sokkal jobban járnanak ha egy gyermekes nővel jönnenek össze.

Rokonságomban is sok gyerek van, munka társaimnak is vannak gyerekei 3-10 éves korosztály. És azt vettem észre hogy ezekkel a lurkókkal is simán el lehet lenni, némelyik tök szórakoztató, cuki, aranyos, játékos. Nem unatkozik az emberke mellettük.

Bár egy picit több szeretetet és figyelmet igényel egy ilyen párkapcsolat a ferfiaktól, de szerintem meg éri.

Ha ezt komolyan gondolod, mait leírtál akkor neked elég komoly kisebbségi komplexusod van.

Ezzel csak olyan nőket kaphatsz meg, akiknek nem te leszel az alfa.

Csak nézem ezeket a hozzászólásokat, hogy "úgy kell neki, miért pottyant az alfától kölyköt, mielőtt kiismeri".

Meg a NŐ rosszul választott.

Egy kapcsolathoz két ember kell. Nem a nő felelőssége egyedül.

A legtöbb nő több év(tized) után válik, és marad egyedül a gyerek(ek)el.

Nem tudom, ti honnan szedtetek olyat, hogy gyerek csak futó kapcsolatból, alfahímektől születik.

Miközben megy a hiszti, hogy a monogámia ellentétes az emberi természettel, mégis itt az elvárás, hogy a nők ragadjanak le életük végéig a gyerek apja mellett. Szülés után nincs joguk új kapcsolatot keresni. (?)

Aztán meg megy a hiszti, hogy a " mai" lányok nem akarnak anyák lenni, pláne nem a családnak élni.

Most akkor melyik a sok közül?

Én részemről maradok annál, hogy nem szülök. Senkinek. Nem leszek megalázott, megvetett anya, akit csak így le lehet selejtezni, ha "apuci" lelécel.

Főleg amíg ilyen selejt pasik vannak többségben, akik így gondolkodnak.

Egyszerűen gyomorforgató ez a gondolkodás.

Az itteni gondolkodás valóban undorító. Ha szeretek valakit,akkor őt szeretem, a gyerekével együtt, hiszen a gyereke őhozzá tartozik.

Ahogy énhozzám is a lányom. Én elfogadó vagyok mindig is az voltam más gyerekével is, mert alapvetően gondoskodó természetűn nő vagyok.

Ne értsetek félre, én tökéletesen megértem azt aki még nagyon fiatal, és nem akarná bevállalni vagy még sajátot sem akar, vagy talán majd később. Ez rendben van. Ami nincs rendben, az az, hogy egy harmincas, negyvenesnek is gondot okoz aki amúgy vágyna gyerekre, de a párját már nem szereti annyira, hogy az övét (is) elfogadja. Vagyis ez sem gond, csak szomorú, de ez van.

Amúgy meg szánalmas az a két elképzelés, hogy egy egyedülálló anya eltartót keres (de persze elvitte a volt férje vagyonát is, ugye? vagy mégse?)és az is, hogy aláfeküdt az alfának és most keres egy balekot.

A volt férjem nem volt alfa hím és jó ember, nem azért váltunk el, mert válogatás nélkül párosodtam, és terhes sem azért lettem,mert meg akartam fogni (a dolog valahogy fordítva zajlott, de mindegy) egyszerűen kihűlt a kapcsolat, és a sorozatosan felmerülő nehézségekkel párként nem tudtunk megküzdeni. Számomra szomorú, hogy ennyire nem elfogadóak az emberek és ennyire beszűkíti ez a lehetőségeimet, de az igazság az hogy nem is igazán keresek senkit sem. Balekot főleg nem. A kölcsönös szerelemnél lejjebb sosem adnám.

N 40