Normális, átlagos férfiként hogyan emészted meg, hogy senkinek sem kellesz?

A 16-os válaszoló nagyon igazakat írt, érdemes rá hallgatni sztem.

Én lány vagyok ugyan ebben a helyzetben, húszon sokévesen még nem volt párom, kb úgy élek mint Te. Én is edzek, van hobbim is, egyedül megyek vásárolgatni, néha egyedül elmegyek valami buliba, egyáltalán nem vagyok ronda mégsem sikerült kapcsolatot kialakítanom. Én már rég rájöttem hogy bennem nem stimmel valami, én iszonyatosan megvetem magam, utálom magam, így telt el az egész életem. De én is mindig arra vártam hogy majd ha lesz olyan férfi aki szeret és megbecsül akkor minden rendben lesz, majd ő ad nekem erőt, értelmet az életemnek és boldog lehetek végre. És most már tudom hogy ez a probléma forrása. Egy ideje sokat dolgozom ezen hogy megszeressem magam,bízzak magamban és egyedül is teljes legyek,hogy mindenkitől függetlenül megtaláljam az örömöt az életben. Ez egy hosszú lelki folyamat és nagyon nehéz, de mióta úgymond rajta vagyok az ügyön elkezdtek pozitív irányba változni a dolgok nálam.

"nulla haveri körrel"

.....

"gyerekkori cimboráim olyan tanácsokat adnak"

Most akkor melyik? :D

Amúgy mi a baj a kisvárossal? A párom egy 1500 fős faluban lakik, és gondolom nem lövök le nagy poént azzal, hogy van barátnője. Sőt, egy hónap és költözök én is hozzá, nekem tök pozitív volt mindig is, hogy ilyen nyugis, szép helyen lakik.

utolsó hiába írod a jó dolgokat egy megkeseredett embernek. Hát a barátainak sem hisz.:D

Nagyon úgy érzem, hogy ő nem a megoldásra törekszik, hanem sokkal inkább ki szeretné sírni a lelkét, hogy neki mennyire nehéz. Kíváncsi lennék, hogy hány lánynál próbálkoztál összesen élőben. Gondolom egynél se, vagy csak nagyon kevésnél, és az összeset ugyanolyannak bélyegezted.

Tudod akik beskatulyáznak embereket azok nem igazán fogják máshogy látni a világot. Ha egyszer elutasította egy nő élőben azt fogja hinni, hogy mindig el lesz utasítva. Nem mintha ezt nem lehetne megváltoztatni, mert meglehet, de az ilyen emberek ragaszkodnak ehhez, hogy meg tudják magyarázni másoknak, hogy miért ilyen "rossz" az életük(mikor ha tudnák hogy milyen is valójában egy rossz élet tyűű apám).

Az én tanácsom az, hogy emeld fel a segged, menjél emberek közé és lépj oda hozzájuk, ha kell nevettesd ki magad, kit érdekel hogy mit gondolnak mások? Ha kell alázkodj meg, kit érdekel? Mindenki átment ezen, csak valaki máshogy értelmezte. Ez rólad szól. Kit érdekel, hogy milyen másoknak? Hogy drogos alkeszeknek milyen a kapcsolatuk? Túl sokat foglalkozol másokkal és alig magaddal, aztán csodálkozol hogy ők előrébb jutnak.

Vannak olyan nyomorék emberek akik megcsinálták. Vannak olyan koldus emberek akik megcsinálták. Akkor? Itt már régen nem azon van a hangsúly, hogy meg-e lehet csinálni, hanem hogy meg-e akarod csinálni. Tudod ehhez kell akaraterő.

Az kell neked, hogy ne rinyálj meg beszélj róla csak állandóan, mint ahogy itt tetted, hanem csináld! Ne írd hogy csinálod, csak csináld! Addig amíg meg nem lesz. Nem mondta senki, hogy egyet köhintesz valaki elé és a tied lesz. Járj utána a témának, ásd bele magad, ismerkedj meg emberekkel, nőkkel, akárkivel akin keresztül barátnőt szerezhetsz, vagy aki a barátnőd lehetne.

Szarul érezni magad emiatt egy egészséges dolog. Rinyálni és emészteni magad ezen egy nagyon nem egészséges dolog.

100an leírták már hogy hogyan csináld, gondolom a barátaid is elmondták, és nem nem szerencséjük volt, hogy középsuliban szedtek fel egy csajt akit ismertek, hanem tökük hozzá, hogy merték vállalni az érzéseiket már akkor is egy másik ember iránt. Te miért nem mered?

Teljes mértékben egyet értek az elöttem szóló(27.) válasszal.

Minnél több próbálkozás annál nagyobb esély az igenre!

Az is nagyon fontos, amit többen is írtak hogy próbáld meg, elfogadni, szeretni magad!

De ne csak magad! Amikor rendbe teszed az önbizalmad, akkor próbálj meg ismerkedni. Ha folyton ostorozod magad, az látszani is fog rajtad.

Szerinted kinek kell egy nyavajgó társ? Neked is jobban imponál egy magabiztos lány. Nem igaz?

Felejtsd el ezt amerikai szingli baromságot, amiket irogattak, hogy egyedül is lehetsz egész!

Az ember társaslény és szüksége van társra!

És. Azt se hiszem, hogy valaki másnak kellene minket boldoggá tenni. Sőt szerintem nem is boldogságot kell hajszolni! Mert állandóan nem lehetsz az, mivel a boldogság az egy pillanatnyi eksztatikus állapot...

Szerintem csak próbáld meglátni, találni az életben a szép dolgokat. Hidd el az élet nagyon szép.

Szerintem ezt nezd vegig:

[link]