Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, átlagos férfiként hogyan emészted meg, hogy senkinek sem kellesz?
26 vagyok, átlagos külsővel, átlagos élettel: egy kisvárosban élek és dolgozom, egyedül albérletben, nulla haveri körrel.
Online ismerkedek hónapok óta. Nincsenek hú de mekkora igényeim a nőkkel, de akiben megfog valami az vagy már nem is aktív tag, vagy szimplán nem ír vissza.
Ha élőben akarok ismerkedni, szinte minden nő "elérhetetlennek" mutatja magát, citromba harapott arcok, flegmaság mindenhol.
Úgy érzem már tudnék nyitni egy komoly kapcsolatra, de lassan megértem, hogy én hiába vagyok nyitott, ha rám nem kíváncsi senki.
Rengetegen kapcsolatban, aki meg nincs annak van "dugópajtija" stb.
Sokszor elképedek, milyen lányok vannak milyen srácokkal..és bár először szánalomból, később magamon röhögök hogy én meg még ennyire sem vagyok képes, pedig ettől a gyerektől sokkal jobban nézek ki.
Légy szíves ne írjatok olyanokat, hogy barátkozz, legyen hobbyd ilyenek. Sok mindent próbálok meg tenni, pénzt, és időt nem kímélve, de alighanem a fejemben vannak gondok.
A gyerekkori cimboráim olyan "tanácsokat" adnak hogy legszivesebben a szemükbe röhögnék. Hosszú évek óta kapcsolatban vannak (4 év, 10 év) és ha hallanák magukat...vagy kikerülnének a mostani ismerkedési szférába..nem tudom meddig bírnák.
Felfogni azt, hogy már már egy csúnyább nőnek sem vagy elég jó, mert ő is tőled még jobbat megkap.
én ezt értem, hogy boldognak kellene legyek egyedül.
de bármit teszek nem érzem jól magam. Csak egy szánalmas próbálkozásnak látok minden élményt amit próbálok egyedül is úgy megélni. Pl ez h egyedül bulizok, vagy csak elmegyek egy moziba, shoppingolni nagyvárosba stb. egyrészt elszórom a pénzem, de boldogabb csak x ideig leszek...utána előjön, hogy még annyira se vagy képes hogy egy nőt összeszedj és veled lenne legalább ilyenkor...
igazából leginkább az bánt, hogy nem vagyok alkesz, sem drogos, se egy kocka, se egy idegbeteg ember aki mindenen felb*ssza az agyát, se egy agyontetovált agresszív állat.
És mégis sok ilyet látok hogy boldog kapcsolatban élnek. Én nem tőlük irigylem, sokkal inkább visszajelzés, hogy "nézz oda, nekik is sikerült, neked akkor miért nem? te mért vagy egyedül?"
Nekem is vannak ilyen pillanataim, amikor bedepizek, hogy nekem nincs csak az ismerettségi körömben senkim és amikor a suli legrondább emberei is találtak már maguknak valakit az elég rossz érzés tud lenni.
De próbálj meg inkább mondjuk itt ismerkedni, elöszőr csak barátként és ha megtetszik a stílusa akkor talán egy tali. De akkoe itt ismerkedj kép nélkül, hogy megismerhesd a személyiségét a lánynak és ha utána meglátod és nem tetszik maradhattok csak barátok és máris lesz kivel beszélgetned és nem fogod egyedül érezni magad :)
Sok sikert!
Nah azt azért beláthajtuk hogy enyhe túlzás hogy a drogosoknak, alkeszoknak, idegbeteg állatoknak boldog(??:D) párkapcsolatuk van.:D
Okey akkor szépen menjünk végig a te gondolatmeneteden, és utána szemléltetem az enyémet, és majd te utána úgy értelmezed ahogy szeretnéd.:) Tehát te azt mondod, hogy most jelenleg nem vagy boldog, nem vagy teljes, nem vagy elégedett, emészted magad, mert nincs párkapcsolatod. Ez így van, ezt te írtad. Tehát hogyha véletlenül összejönne a párkapcsolat, akkor lennél boldog, akkor lennél egész, tehát a másik embertől lennél te egy egész, a párodtól, aki szeret, elfogad, tisztel, támogat. Nos, csak ám ennek van egy negatív hátoldala is. Vannak a párkapcsolatokban krízisközpontok is, amikor is nem fogtok egyetérteni, mérgesek lesztek a másikra, nem fogjátok érezni a szeretet egymástól, de mégis együtt vagytok, mert úgy érzitek meg lehet javítani. A kérdésem, hogy te ilyenkor honnan meríted a boldogságot, a szeretetet? Mert a párodnak kéne azt megadnia nem? De ha épp egy szituációban nem adja meg? Hoppá-hoppá. Ilyenkor nyúlnak csak igazán az emberek pótszerekért, mint alkohol, drog stb., vagy annyit esznek amennyit cask bírnak egész nap, bár ahogy írtad ez rád nem jellemző.(ki tudja hogy akkor mi lenne az álláspontod?:o) Nos tegyük fel hogy megjavítjátok, és ugyanúgy folytatódik, és bízol abban, hogy ez mindig így lesz, hogy jön valami és megjavítjátok. De belül valahogy mégis érzed, hogy hoppá hoppá, nem biztos szeretetforrás ez a nőci, attól függetlenül, hogy most így van. Ilyenkor jönnek a félelmek, kételyek(a nőcivel kapcsolatban), a még több veszekedés, a kibírhatatlan párkapcsolat. Hoppá, krízis megint. Mindez abból indult ki, hogy te rá támaszkodtál, szeretet gyanánt, és lehet hogy ő is egyébként ugyanezt csinálta veled(mintegy nyomás alá helyeztétek egymást, és a nyomás csak egyre növekszik, mígnem kipukkasztja azt aki(k) nyomás alatt van(nak)). Ha épp összevesztek, és haragszol rá, akkor hogyan tudod szeretni, és hogyan tudtok egészek maradni? Sok párkapcsolatban csak halmozódik a feszültség, és sose robban ki, hanem belülről emésztik magukat. Igen emésztik, ahogy te fogalmaztál. Van ahol elválnak, állandóan csak elválnak, és életük végéig keresik a boldogságforrását MÁSOKBAN, de sose találják meg.
Nos itt jön a képbe az én gondolatmenetem. Hogy az embernek saját magát kell szeretnie, és onnan kell merítenie a boldogságát, nem pedig a párjából. Ezt a boldogság érzését pedig későbbiekben megosztja mással, akivel párkapcsolatba lép végül, addig meg azokkal az emberekkel akik körülötte vannak. Így nem fog kelleni kapaszkodókat keresni soha az életedben, mert így te vagy a biztos pontja saját magadnak, a párod pedig az a személy, akivel ezt a legszívesebben megosztod. Szeretni magad nem egyenlő azzal, hogy kiköveteled azt, hogy mindenki a te érdekedet figyelje, ergo hogy önző legyél, szeretni magad pont azt jelenti, hogy neked semmire sincs szükséged senki mástól, csak szimplán jól esik kapni a másiktól, és egyúttal adni is a másiknak. De ez sose rólad szól, ez mindig róla szól, hogyha kapsz valami, akkor hogy értékeled azt amit kaptál tőle, ezzel értékeled őt is, nem pedig azt figyeled, hogy hú mit kaptam, mennyire szerethet ő engem ezáltal, adni meg megint csak azt figyeled, hogy mi lenne a jó neki, mi csalna mosolyt a szájára, nem pedig figyelni, hogy mi az amit ha csinálsz valami jót fogsz te tőle visszakapni. A feltétlen nélküli szeretet abban merül ki, hogy nem kötöd feltételhez a szereteted, tehát nem vársz el tőle semmit, csak szereted őt.
Persze nem azt mondom, hogy olyan könnyű megszeretni magunkat. Időt igénylő meló, és folyamatosan, és sokszor kitartást igényel, hogy akkor is szeressük magunkat, amikor éppen krízis előtt állunk, akkor is szeressük magunkat amikor nyomás alatt állunk, egyszerűen ne kössük feltételhez a saját magunk általi szeretet. Tehát pl., hogy nem csak akkor fogom szeretni magam, ha jól teljesítek valamit, hanem akkor is amikor rosszul, az egy másik dolog, hogy ilyenkor nem vagy elégedett annak a rossz dolognak a kimenetelével, és változtatni akarsz rajta, de a lényeg hogy akkor is szereted magad, ha a dolgok rossz irányba fordulnak. Elfogadod a rossz dolgot, elfogadod magad benne.
Jó kis téma ez, szeretek erről írogatni.:D Szurkolok neked, hogy akármi is legyen a célod siker koronázza.;)
A hosszú szöveges vagyok megint:D Tehát csak hogy tisztázzuk azzal hogy szereted magad, nem azt jelenti, hogy nem is fogod érvényesíteni magad sehol sem, mert hogy te annyira tökéletes vagy már, hogy nincs szükséged emberi kapcsolatokra. Mert megosztani másokkal azt ami benned van is egy nagyon jó dolog, átadni azt ami benned van. Ergo ugyanúgy érvényesíted magad az emberek között, csak a szándék az ami megváltozik, hogy nem úgy érvényesíted magad, hogy figyeljenek rád, szeressenek téged, hanem csak szimplán megosztod azt ami benned van, őszintén jót akarsz nekik is, stb., és pont hogy ettől fognak igazán szeretni ők is téged.
Igen ahogy írtad ez fejben dől el.:)
Már bocs, de a kockákat komolyan az alkeszokhoz meg drogosokhoz hasonlítod? :D
Az értelmesebb nők számára meglehetősen vonzóak, sajnálhatod, hogy nem vagy az.
Amúgy meg itt valószínűleg veled van a gond, de ismerem is az ilyen típusú férfiakat, hiába sírdogálsz, hogy jaj csak egy szerető társ kéne, ha találnál is egy értékelhető nőt, nem becsülnéd meg. Sajnos sok ilyen érzelmileg defektes férfi van valamiért, de szerencsére sok nő ismeri már ezt a típust, és esélyt sem adnak nekik. Jól teszik, ide szakember kell. Ne akarj addig senkit, amíg felül nem kerekedsz a problémáidon, nem mástól kell várni a boldogságot.
üdv
26N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!