Ha a nők állításuk szerint érzelmekre, szerelemre vágynak, akkor általában miért hajtják el az olyan férfiakat, akik szintén?

Azt gondolom, sokkal több ember találhatna egymásra és lehetnének kapcsolatban, mint ahányan vannak, de ez elé akadályt gördít a rendkívül furcsa női gondolkodás. Amit mondanak és amit gondolnak, az két totálisan különböző dolog, úgy érzem.

Akikről lerí, hogy nem lennének jók társnak, férjnek, apának, azok szinte mindig találnak nőt viszonylag könnyedén, akiről pedig süt, hogy le lehetne velük élni egy életet is, annyira jó partnerek lennének, azok meg sokszor egyedül tengődnek.

Rengeteg olyan ember van egyedül, akik tulajdonképpen ugyanarra vágynak, de elkerülik egymást. Simán összejöhetnének, de mégsem így történik.

Akik pedig összejönnek, idővel kiderül, hogy nem passzolnak. Pedig ezt az egészet nagyon könnyen helyes útra lehetne terelni, és csak egy dolog kéne hozzá: hogy mindenki legyen 100%-osan tisztában azzal, hogy mire vágyik.

Ki mit gondol erről? Ugye más is úgy látja, hogy rengeteg fölösleges körtől kímélnénk meg egymást, ha ez így lenne?