Sokan miért kerítenek ilyen nagy dolgot szinte túlzottan az érzelmekre?

Az én véleményem,: Oké, van egy egészséges érzelem ami párosul az emberi természethez, azzal nincs is baj, de sokszor látni hogy emberek szinte picsognak, hogyha véletlen neki megyek, úgy de úgy összetörik a lelki világa hogy úristen neki mentem kérjek bocsánatot, és képesek úgy felfújni a dolgot. Most ez a példa csak egy hasonlat, de sok más ilyen helyzetben előfordul, társkeresésnél is, vagy párkapcsolatban, hogy valami olyat csinálok vagy mondok, teszek, (véletlen is, vagy természetemből kifolyólag) ami nem tetsző akkor bevágja a sértődöttet, a bántottat, és leragad a dolognál hogy Ő neki most milyen a lelki állapota.

Most ez is egy hasonlat, de pl itt ha valami életbe vágóan fontos dolog van, és Ordítanom kell, akkor sem azt nézi először hogy mi történt, hanem azt hogy Miért ordibál vele...

Pl ég a ház, én meg ordítom hogy ég a ház, akkor is az van hogy ő neki összetört a lelke hogy hogy ordíthattak vele, meg leragad ennél, sajnáltatja magát..

(felnőtt emberekről van szó)

Picsogásnak nevezik az ilyen megnyilvánulást vagy nem is tudom, de elég idegesítő. Az ilyen embereknek valami bajuk, betegségük van, azért viselkednek így?