Hogyan kezelnétek, ha a munkatársaitok már rajtatok poénkodnának, amiért hosszabb ideje nincs párkapcsolatotok?

Pár hónapja, Ősszel váltottam munkahelyet, és szerencsére hamar sikerült beilleszkednem. A szokásos kérdezősködéskor ugye kiderült, hogy közel 3 éve nincs barátnőm, viszont a munkatársaim mind házasok már. Azóta heti több alkalommal tesznek viccesnek szánt megjegyzéseket ezzel kapcsolatban, hogy miért nem keresek már valakit, miért vagyok ennyire szerencsétlen, sőt már arra is rákérdeztek, hogy véletlenül nem-e a férfi nemhez vonzódom. Nem szoktam magamra venni ezeket a dolgokat, értem én a poénokat is, de azért hosszútávon eléggé idegesítő tud lenni néhány beszólás.

Nem volt túl sok barátnőm eddig, talán 6 vagy 7, abból igazán komoly az utolsó 2 volt, az utolsó 5 évig tartó kapcsolat volt. Eléggé megtörtem, mikor vége lett, utána sokáig nem akartam senkivel együtt lenni, mert felejtenem kellett. Mivel nem vagyok az egyéjszakások híve, ezért természetesen azt is a fejemhez vágják, hogy miért nem viszek ágyba valakit egy hétvégére, és dobom ki utána. Sajnos, vagy nem sajnos, én nem így működöm.

Az elmúlt években próbáltam ismerkedni, de mindig sikerült belefutnom azokba a nőkbe, akik vagy a bulinak szentelték az életüket, vagy az anyagiakra voltak kiélezve. Nem mintha milliomos lennék. Azt hittem, sokkal egyszerűbb lesz a párkeresés, de annyit változott a világ, hogy valahogy nem találom a megfelelő társam, pedig egyáltalán nincsenek teljesíthetetlen elvárásaim.

A mai legfrissebb ilyen megjegyzés az volt, hogy én vagyok igazából a hibás, mert nem elégszem meg egyből az első nővel, aki szóba áll velem. Szerintem viszont annak nincs értelme, hogy csak úgy együtt éldegéljek valakivel, aki számomra nem vonzó, csak ő jött először szembe az utcán.

Köszi előre is a válaszokat!

30F