Huszonéves nők! Nem szégyellitek hogy nem tudtok főzni? Tisztelet a kivételnek.

Tudok főzni, mert 19 évesen eljöttem egyetemre és csak két-három hetente járok haza. Közben meg itt az albérletben magamra főzök, mert így a legolcsóbb kijönnöm ételből. Ha átjön a barátom, akkor is főzök neki is.

Jó érzés annak kaját csinálni, akit szeretek.

23/L

Ugyan már, mindenki tud főzni. Max. nem akar. Én se tudom kívülről a "hírös magyar konyha" fogásait, de minden nap össze tudok dobni valami finomat.

Ahogy a párom is, sőt, felesben csináljuk.

Ha nem tudnék főzni, sem szégyellném magam. Ahogy most, bár tudok főzni, sem tudok sok olyan alap dolgot akár a háztartással, akár egyéb területekkel kapcsolatban, ami esetleg 200 évvel ezelőtt ősanyáimnak teljesen természetes és magától értetődő volt, és mégsem szégyellem magam.

Felnőtt ember lássa el önmagát, ez oké, de ha meg tudja oldani főzés nélkül mondjuk, mert pl a munkahelyén a büfében ebédel, és egyébként reggelire-vacsorára elég neki egy szendvics, akkor mégis, miért érezze rosszul magát a főzőtudás hiánya miatt? Ma már nem vagyunk annyira rászorulva, én is csak akkor főzök, amikor kedvem van, de sokszor hiába van hozzá hangulatom, napokig kell várnom, mire értelme lesz, mert szívesen megcsinálok én bármilyen töltött káposztát, ha egy vacsora alatt nem eszem meg, de utána meg három hétig csak a hűtőben penészedne, mert nem tudom mikor megenni... És ha azzal jössz, hogy akkor mivel fogom etetni a gyerekeinket... Az oviban és az iskolában is kapnak főtt ételt, addig meg eszi azt, amit én vagy a nagyanyja főzünk neki, eleinte csak párolt zöldséget, utána meg esetleg kicsit komplexebb dolgokat, de sokszor már a bölcsiben is adnak kaját nekik, szóval ez az érvelés teljesen felesleges.