Mi ez a kettős mérce, hogy egy huszonéves, örökké egyedülálló nő csak selejtes lehet, csak magára vethet hogy nem kell senkinek, míg egy hasonló helyzetben lévő férfi mindig csak áldozat, mindenki más hibás, csak ő nem?

2. Igen, ez így van, de a hapsi is. Amit a panaszkodóknál észreveszek, az a pökhendi, lekezelő stílus és zavaros önkép...

'Ronda vagyok, nem értek semmihez, DE sokkal jobb vagyok mint a sok srác aki már elért valamit az életben, köztük barátnőt is!"

Az önmagukat túlértékelő emberek azok, akik rendszerint egyedülállóak.

Beléjük rögzült egy defektes nevelés folyamán, hogy ők a megtestesült nonpluszultrák, ezért semmit nem tesznek azért, hogy bizonyítsanak bárkinek is bármit az életben.

Csak kapják a negatív visszajelzéseket tömegével, és leélik egész életüket úgy, hogy mindenkiben végül ellenséget látnak.

Viszont ha ehhez egy tökéletes külső adott, vagy valamihez jó érzék, máris adott egy jó karrier...

Érdekes, ennek általában pont az ellentéte zajlik.

Egy csókszűz huszonéves csajra csak annyit mondanak, hogy "joga van eldönteni mit akar és mikor, nem te fogod eldönteni, hogy mikor kell neki pasi, ő most épp az önmegvalósításra koncentrál", ellenben egy ugyanilyen férfit szarrá aláznak állandóan, gyakorlatilag nem is tekintik férfinak, csak egy nagyra nőtt csecsemőnek, aki biztos anyucin lóg és élvezi a mama hotelt. Van ez a társadalmi beidegződés, miszerint a nőket nem szabad kritizálni, mert egész biztos belepusztulnak a kritikákba meg amúgy is, nyilván nem felelősek az életükért, ellenben egy férfit már-már kötelező megalázni, hisz a társadalom szemében egy sikertelen férfi nem is férfi, szóval muszáj sikerre ösztökélni, még akkor is, ha közben szanaszét alázzák. Egy egyforma helyzetben lévő férfi és nő mindig különböző reakciókat fog kiváltani. Egy magányos, egyedülálló huszonéves nő láttán mindenkit szíve kicsit elkezd vérezni és mindenki oda meg vissza fogja sajnálni, egy ugyanilyen férfit viszont megaláznak és kiröhögnek, hisz a férfiasság, mint állapot, szembemegy az efféle viselkedéssel, magyarán egy ilyen férfi nem is érdemli meg, hogy férfiként tekintsenek rá. Röviden: egy férfi nyomora undort és megvetést, egy nő nyomora sajnálatot és szimpátiát vált ki, épp ezért van az, hogy egy szánalmas helyzetben lévő nőt soha vagy távolról se akkora vehemenciával ostoroznak, mint egy hozzá hasonló férfit. Ennyi a nagy was ist das.

olyanokkal barátkozz, akik a saját életükkel foglalkoznak, nem a tiedbe másznak bele. az idegenek meg kinyalhatják.

ha a családodról van szó, akkor meg...szintén nem az ő dolguk. csak hogy támogassanak a döntéseidben.

Ha ez vigasztal, akkor én úgy gondolom, hogy nemtől függetlenül aki a 20-as évei végére még mindig egyedül van, ott valami kruvára nem stimmel.

Ezt onnan tudom, hogy én is 28 vagyok és szingli már 3 éve.