Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » A jól érzem magam 30-35 éves...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A jól érzem magam 30-35 éves szingliként típusú nők majd 50 éves kor felett fognak szenvedni a magánytól?

Figyelt kérdés
2016. szept. 28. 12:04
1 2 3
 21/24 anonim ***** válasza:
63%

aqer- lehet, hogy szenvednek most is, de ha el kezdenek gondolkodni es merlegre tenni, hogy mi a jobb, egyutt elni valakivel csak azert, hogy ne legyel egyedul, vagy elvezni az eletet kotottsegek nelkul, neha maganyosan ugyan, akkor szerinted mi a logikus valasztas?

Egyutt lenni egy pasival, javareszuk toketlen es be nem vallottan is azt varja, hogy a no iranyitson.

vagy

Szexelni, amikor kedved tartja, inni, szorakozni jarni, utazgatni anelkul, hogy valami feltekeny idiota megmondja, hogy mit csinaljak.

En a masodikat valasztom.

2016. szept. 28. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/24 anonim ***** válasza:
40%

30-35-ös "szingli" nő vagyok. A szinglit azért tettem idézőjelbe, mert előszeretettel aggasztják rám, mint valami bélyeget, mint ami egy választott életforma számomra, holott igenis párkapcsolatban szeretnék lenni. Én tizenévesen elterveztem, hogy legkésőbb 26 évesen már biztosan legalább az első gyerekemet megszülöm. 23 évesen volt az első párkapcsolatom és vért izzadtam két évig, hogy kialakuljon, mert szerelmes voltam a srácba (ma már nem foglalkoznék és nem várnék, nem lennék ennyire hülye). És aztán évekig nem jött össze semmi. 29 évesen sikerült végre egy "ffi"-nél kikötnöm, aki végre tényleg szeretett engem. Csakhogy sosem akart volna családot, sem elköltözni a szülőktől. Vártam pár hónapot, és nem gondolta meg magát, így lépnem kellett bármennyire fájt. A két pali közötti időszakban csak idióták találtak meg, akik nyilvános helyen fogdostak, vagy akik csak szexet akartak, illetve egy olyan pasi, aki annyira félt az elköteleződéstől, hogy arról inkább ne is beszéljünk... 31 évesen egy olyan kapcsolatba kerültem, ahol egy ideig minden jó volt, aztán ez agresszióba csapott át. És most itt vagyok, és csöppet sem örülök neki, hogy még mindig 17 évesnek érzem magam, amikor arra gondoltam: Később majd jobb lesz, később talán nem csak szexre fogok kelleni, később talán hajlandóak lesznek elköteleződni a palik is végre. De sajna nem így van. Most is van valakim hónapok óta, de azt tervezem, hogy randizni fogok másokkal is, mert ő sem és az előtte lévő is csak "majd kialakul" státuszba rakott, az én időm meg telik.

Sokan túl bőkezűen bánnak a másik idejével és érzelmeivel.

2016. szept. 28. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/24 anonim ***** válasza:
21, te legalább őszinte vagy.
2016. szept. 28. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/24 anonim ***** válasza:
64%
22: sajnálom. megértelek. tudom, ezzel semmire nem mész.
2016. szept. 28. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!