Miért érzi sértőnek sok pasi, hogy a nőknek jogában áll dönteni az ismerkedésről, és nem veheti őket bárki használatba, aki meglátta?

Te is csak hisztizni jöttél ide?

Tudod nem mindegy, hogy valaki ráír a csajra és az visszaír vagy válasz nélkül faképnél hagyja a férfit. Mert személyesen is azért mond valamit a csaj, hogy bocs, de nem. Neten meg b_szik írni valamit azért az tahóság.

Több ilyen visszavágós kérdés kellene.

Sajnos akit már mérhetetlenül frusztrálja a sikertelenség, az sosem fogja megérteni, hogy miért utasítják vissza...

# 2: A kérdező által leírtak összefüggenek a nemválaszolással, legalábbis nálam.

Egy időben igyekeztem mindenkinek, és tényleg mindenkinek válaszolni, függetlenül attól, hogy

-alig regisztráltam egy társkeresőre, még az adatlapomat sem töltöttem ki, máris özönlöttek a megkeresések, elolvasni se nagyon volt lehetőségem, nemhogy megválaszolni

-az engem keresők többsége még csak köszönőviszonyban sem volt a megjelölt preferenciákkal, hiába határoztam meg, hogy ki NE írjon semmiképpen (pluszmínusz 20 év korkülönbség, 200+ km távolság, házas, stb.), ezeket egyáltalán nem vették figyelembe.

Annak ellenére, hogy 100 férfiból 99 már akkor tudhatta volna, hogy esélytelen, amikor írt (maga az adatlap számított elutasításnak, hiszen ott egyértelműen leírtam, hogy kit NEM keresek), igyekeztem finoman válaszolni.

És azután jött az, amiről a kérdező ír... a sértődöttség, a hiszti, a könyörgés, hogy de CSAK VELE tegyek kivételt (írták ezt százan), voltam titulálva mindenféle felszínes pitsának, ridegnek, könyörtelennek, leri...ztek, stb.

Egy udvarias elutasítás után. Volt, aki utána még kb. 50 levelet írt. Volt, aki közölte, hogy amúgy nem jövök be neki, de attól még igényt tart a kegyeimre.

Hát köszönöm szépen, ezek után én bizony leszoktam a válaszadásról. Aki sérelmezi, hogy a nők nem válaszolnak a társkeresőn, az köszönje a férfitársainak...

Valóban van egy réteg, amelyik sértésnek veszi, hogy a másik embernek is van saját döntése. De ne hidd, hogy csak ők léteznek.

Vannak elfogadhatóan normális emberek is, akik nem tapló módjára közelítenek, de mégis tapló módú elutasítást kapnak. Ők nem kárognának, ha az elutasítás legalább annyira emberi szintű lenne, mint a közeledés. Csak sajnos ez nem mindig van így. És még olyanok is vannak, akik egy elutasítás után nem mennek át szintén taplóba, de mivel ők vannak összemosva a bunkókkal, ők járnak a legrosszabbul.

Mert a nőknek törekednie kellene az altruizmusra, önzetlenségre.

Abban nincs semmi művészet, ha nőként azzal dugsz, akihez vonzódsz is.