Aki valamilyen okból kifolyólag kevesebbnek, 'értéktelenebbnek' gondolja magát társkeresés terén, az mit tesz ellene?

Egy csúnya arcon nem lehet mit csinosítani műtét nélkül, a sminket meg előbb utóbb le kell vakarni. És persze van akin az sem segít.

Nekem több problémám is volt. Egyrészt nagyon önbizalom hiányos voltam(ez még mindig megvan), visszahúzódó, nehezen teremtek kapcsolatot idegenekkel, nehezen barátkozom.

Másrészt elég csúnya az arcom, és erős a túlsúlyom is. Lefogyhattam volna, és akkor csúnya átlagos alkatú nő lennék. De nem akartam, hogy valaki azért szeressen, mert vékony testem van.

Én annyit tettem, hogy elkezdtem nyitni a világ felé, interneten ismerkedtem, mivel anyám tinikoromban nem igazán engedett sehová, hazudnom kellett ha randira mentem, lett pasim, nem is egy, de egyik sem volt az igazi.

Aztán 24 évesen megismertem valakit, akibe életemben először szerelmes lettem, valamiért ő szépnek tart engem és ő is szerelmes lett. Rejtély számomra még mindig, hogy mit eszik rajtam, pedig 6 éve együtt vagyunk, és 1,5 év után megvolt az esküvőnk is.

Már a kajához sem úgy állok mint régen, hogy bánatomban ettem, mert magányos voltam. Változtattam a szokásaimon, diéta, mozgás, de nem azért hogy mások szeressenek, hanem saját magamért, az egészségemért. Már leszarom mit gondolnak rólam az emberek, és a férjem részéről sincs nyomás rajtam ha épp visszaszednék pár kilót, mert visszaesek picit, mert ő szeret akárhány kiló vagyok is. Még mindig kövéren, de már nem annyira mint régen, haladok a célom felé, az álomsúlyom felé:) Nem gyötör senki, nem hallom állandóan a családom beszólásait, hogy nem is vagyok emberi lény, és hasonlók. Sokkal könnyebb úgy lemondani a normális étkezésről a diéta javára, hogy nem b***szogat senki.

Szóval bizonyos szempontból változtattam, mert elkezdtem ismerkedni, és ennek köszönhetem azt hogy társat találtam. A többi dolog meg utána jött.