Valaki érzett már így a facebookkal kapcsolatban?

Én csak annyit vagyok fent, amennyit muszáj kapcsolattartás végett. Vannak napok, amikor én se megyek fel rá.

Van arckönyvem, de minimális szinten használom. Most például csak azért járok fel, mert hamarosan utazom ki külföldre munka miatt, és zárt csoportban vannak infok.

Az üzenőfalamon főleg inkább mindenféle hírek, cikkek jelennek meg, ismerősök személyes posztjai ritkán. Messengeren meg nem írogatnak olyanok, akikkel ne akarnék beszélgetni, szóval nincsenek gondjaim a Facebookkal.

Ha törlöd magad facebook-ról, elszakadsz mindentől és mindenkitől. Sosem lesz olyan szociális életed mint egy normális embernek. Tudom, ez a mai világ korcsulása, hogy ott kell élni az életed jelentős részét, megosztanod kell és lájkolnod és élményeket, képeket feltöltened, hogy teljes értékű ember legyél, de ez van. Az idő nem fog visszafordulni, csak mert behisztizel, hogy neked ez nem tetszik. Ilyen a világ, és egyre ilyenebb lesz.

Képmutató világban élünk, ahol mindenkinek elege van a fészbukból meg a médiából, de mégis mindenki fészbukozik, meg tévézik.

Napi "Nem használom a gonosz fészbúkot, én jobb vagyok, szeressetek!!"-dráma. Köszönjük.

A barátaim 80%-ával ott tartom a kapcsolatot, lévén nem lakunk egymás valagában, és a fontosabb híreket is ott olvasom. A Facebookra kommunikációs platformként tekintek, és nem holmi csajozási terepként. Szóval fontos-e számomra a Facebook? Igen és nem. Ha egyik napról a másikra megszűnne, valószínűleg máshol tartanánk a kapcsolatot.

Szóval ha nem vagyok partner az álszent nyafogásotokban, akkor már libsi vagyok?

Van nekem is, de kizárólag messengerről használom,szal csak az üzeneteket látom ha írnak nekem, ennyiből jó, de a többi része képek lájkok etc nem érdekel. Nekem nincs egy darab képem se.