Babát várok, (9 hetes) de egyedül vagyok. Van esélyem társat találni, vagy felejtsem el? 30 éves vagyok.

Szerintem belevaló, bátor ember vagy. Az abortusz emberölés, legalább azt ne biztassuk rá, aki nem akarja.

Szerintem a terhesség elég intim dolog, valahogy úgx érzem, terhesen nehezebb ismerkedni, mint gyerekkel. Nem lehetetlen, csak rágörcsölni nem érdemes. Értelmes pasi amúgy örülni fog, ha olyan asszonyt kap, aki nem ijed meg a saját árnyékától.

Terhesen már csak azért sem ismerkednék, mert tapasztalatból tudom, hogy ez egy megváltozott tudatállapot, a hormonok nagyon befolyásolják a kismama érzelmi életét. Ilyenkor nem vagyok önmagam. Nem alkalmas időszak életre szóló döntések meghozatalára.

Ezen kívül minden induló kapcsolat lutri, amíg nem ismerem eléggé a másikat, nem tudom eldönteni, hogy össze tudnám-e kötni vele az életemet. Hónapok kellenek ahhoz, hogy ténylegesen kiderüljön, hogy egymáshoz illünk-e. Ez még nem terhesen is megterhelő időszak, és nem lenne szerencsés, ha a terhesség ténye bármiben is befolyásolna.

Szülés után közvetlenül nem lehet ismerkedni, legalább egy évig. Ilyenkor úgy vagyunk kódolva, hogy 100 százalékosan a gyerekre irányuljon minden figyelmünk, energiánk. Ezt a legtöbb esetben még a stabil párkapcsolatok is megsínylik, hiszen egyszerre kell helytállni szülő és társ szerepben, a pár tagjainak újra kell tanulnia a szerepeket.

Akkor kezdenék el ismerkedni, amikor már van elég időm saját magamra a gyerek mellett, amit később a társammal tudok megosztani.

És még egy szempont... egy 6 éves kapcsolatot lezárni úgy, hogy közös gyermek is van, nem 5 perces folyamat! Százezer szálat kell elvágni, ki kell alakítani a kapcsolat kereteit, mert egy gyerek egy életre összeköt, akkor is, ha nem vagyunk együtt. Amíg az exszel nincs rendezve a viszony, addig nem korrekt bevonni egy harmadik felet.

"hhanem a normális férfi a nőt környékezi meg akinek esetleg van gyereke gyerekei ,mert bennünk kialakult a tyúkanyó ,ovó,féltő ,gondoskodó tulajdonság :)" - hát, aki nem társat, hanem pótanyucit keres magának, az feltétlen:)

Na jó, abbahagyom a gonoszkodást, de nagyon groteszk ahogy nők akarják megmondani nőknek, hogy mi kell a férfiaknak...

A magam részéről egy 9 hetes terhest simán bevállalnék adott esetben, mert akkor még van jó fél évünk kettesben _egymásra_. Aztán olyan nőt is, akinek már önállósuló kamasz a gyereke. A kettő között viszont semmi esetre se, nem azért szeretnék párkapcsolatot, hogy eleve a 3. legyek benne... főleg, mivel simán találok olyant is, ahol első lehetek:))

24 éves vagyok és én azt mondom ha valaki megtetszik és van gyereke én nem írnám le...

Főleg ha képes lennék ellátni és ő is magát anyagilag akkor miért ne, főleg ha nem arra utazik h én neveljem fel a gyereket és tartsam el őt...

Ebben az esetben a születendő gyermeket a sajátomként nevelném és a retardált apjának a nevét meg sem engedném h megemlítsék előtte...

A kedves két uccsó válaszadó csak pusztán a gyerek érdekeit hagyja figyelmen kívül... mert hát:

1, Mindenkinek joga van megismerni a biológiai származását

2, Minden gyereknek joga van ahhoz is, hogy 2 szülője legyen

Persze, hogy van esélyed... mindenkinek van. Én éltem 3 évig egy nővel, akinek 4 hónapos volt a gyereke, mikor összejöttünk... és teljesen más okok miatt lett vége.

Ne "keress" - járj nyitott szemmel, és szívvel.