Ha a nők teszik lehetetlenné az ismerkedést, akkor miért mégis a férfiakat bántják ezen az oldalon?

Mit értesz közösség alatt? Közösségek most is vannak, és régen is voltak különcök. Viszont most sokkal könnyebb egymással tartani a kapcsolatot akár a világ két végéről is, hála a technika fejlődésének. Amikor én kislány voltam, akkor mamáméknál a faluban a vasútállomásra mentünk ki telefonálni, mert csak ott volt, papíron leveleztünk, és volt, hogy nem érkezett meg. Most meg azonnal beszélgethetünk egymással olyanokkal is, akik éppen nem a szomszédban élnek, külföldre dolgozni ment barátokkal, rokonokkal, vagy akár idegenekkel is, mint itt mi például. Régen ilyen lehetőségek nem voltak.

"A másik pedig, hogy közel sem volt ekkora különbség az emberek között, mint manapság." - mármint kik között?... :-) Régen háborúk is voltak térségünkben, nagymamám még emlékszik, hogy kislány korában bújtatták a zsidókat a pincében, padláson.

"mármint kik között?."

Pl egy közmunkás és egy közalkalmazott között... Közmunkás vagyok, mert nem találtam másik melót egyenlőre, emiatt a cégnél dolgozó közalkalmazott csajok hozzám se szólnak...

egyértelműen lenéznek emiatt... Igenis vannak társadalmi különbségek!!

"nem erről van szó, hanem az ÁLLANDÓ (és perspektíva nélküli) elutasításokról. nem 1 vagy néhány konkrét esetektől."

Ha állandóan elutasítanak, akkor valószínűleg nem arról van szó, hogy a nők kollektíven összeesküdtek ellened, hogy "hehe, poénból csesszünk ki ezzel a sráccal és kollektívan utasítsuk vissza, ha oda mer jönni hozzánk", hanem van valami olyasmi a viselkedésedben, kiállásodban vagy megjelenésedben, ami taszítja őket (vagy nem is feltétlenül taszítja őket, csupán nem tekintenek rád potenciális szexuális és párkapcsolati partnerként). Főleg, hogy eltérő ízlésű nők vannak, teljesen eltérő élettörténettel és aktuális élethelyzettel, más-más dolgokat keresnek egy férfiban. Nem egy homogén tömeget alkot a Magyarországon élő mind a kb. ötmillió nő.

A kötelező kivonulásokat te olyan jónak tartod? Én azoktól, akik nem gyerekként élték meg, azt hallottam, hogy nyűg, és nem volt jó. Anyukám meg is járta, még gyerekként is, mert az anyja kántornő, és ez negatív dolognak számított arrafelé abban az időben.

Egyébként az úttörőmozgalom a cserkészetet másolta, csak mivel a cserkészet a kereszténységhez kötődik, a kommunizmusban megpróbálták elmosni, de a rendszerváltás után a cserkészet újraéledt. Én is voltam cserkész.

Másrészt aki nem talál magának közösséget, az az ő hibája is. Nekem most is van olyan közösség, ahova rendszeresen eljárok (a munkán kívül), 10 évig énekeltem, most már majdnem 3 éve táncolok, egyáltalán nem vagyok elszigetelődve. Egy időben aktívan részt vettem könyvszerető közösségek életében, viszont ezt csökkentenem kellett, mert a munkám nem ehhez kötődik, az meg több lett, de nem bánom, mert egy remek közösség felépítéséhez járultam hozzá aktívan, most a háttérből figyelek, és büszke vagyok a csapatra, ami nagyrészt nekem köszönheti, hogy van, de már önműködővé vált, így most elég, ha a háttérben maradok, de azért vannak még további terveim is velük kapcsolatban.