Mindenki szerint szép vagyok, mégis mindenki hátat fordít nekem. Miért?

Tényleg abszolút mindenkitől csak ezt hallom. Milyen Szép, nagy lány. Család, barátok, és ismeretlenek. Nem vonom kétségbe a szavaikat, de túlzásnak érzem. Ahhoz képest, hogy hányszor hallom ezt, az életem nem erről árulkodik. Nincsen egyetlen "udvarlóm" sem. Igaz nem járok túl sokat szórakozni, mert egyszerűen nem az én világom. Nem dohányzom, és az alkohol sem az egyetlen barátom. Csak nem szeretem az olyan embereket, akik egy buliból csak annyit mondanak, hogy mit, és milyen sorrendben ittak, na meg mennyire "beálltak". Ettől függetlenül sokat vagyok emberek között, mindig mosolygok. Szeretek vidám lenni, és kedveskedni. Nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak rá egy kisbabára, vagy gügyögjek neki. Nem is azzal van a baj, hogy csendes vagyok, mert nagyon is sokat beszélek, és egy társalgásban mindig igyekszem fenntartani a másik érdeklődését, szóval nem sorolom el neki, mit és milyen sorrendben ettem, vagy ittam az előző nyolc órában.

Mégsem értem, hogy ez miért nem elég. Miért nem kezdeményez felém senki? Lehet, hogy nem vagyok elég "c*fkás", de ha ezen múlik, inkább haljak meg magányosan. Akkor velem lenne a baj? Valószínűleg. De mégis mi?