Egyedül maradtam 2 pici gyerekkel, szerintetek mennyi esélyem van így párt találni?

50 évesen több apától zabigyerekkel?

Én akárhogy is nézem, úgy olvasom, hogy a kérdező 27 éves, egy férfitól van gyereke, a tinikori szerelmétől, akivel túl hamar összeházasodtak, aztán megromlott a kapcsolat.

Hol van itt 50 év? Hol van itt zabigyerek?

Nem a Kérdezőre asszociálitam, ezért nem is írtam le a nevét, hanem azokra a nőkre, aki szerint ez a korrekt, bevett gyakorlat, hogy ha jól "kiélte" magát, és nincs több nagyhal a tóban, beéri egy kicsivel is - "ha ló nincs, jó a szamár is".

Érdekes, a nők mennyire meg tudnak ám sértődni amikor ezt velük szemben alkalmazza egy férfi :D

18:27

Koszonom, hogy peldaval szolgaltal. S..ggfej.

Van aki komolyan azt hiszi, úgy kell vitát nyerni hogy a nekünk nemtetsző, nem minket igazoló válaszokat följelentjük, és akkor automatische igazuk lesz :DDD

Max. egy kis időt nyernek, mást nem.

A 11-es válasz szerzője vagyok.

Úgy vélem, hogy felesleges ítélkezni, minősíteni. A jellemerősség vagy éppen jellemtelenség éppúgy kor és nemfüggetlen, mint az érzelmi intelligencia vagy akár az anyagi helyzet.

Kinek ezt kinek azt dobja a gép. De semmi sem reménytelen, mindig tudunk fejlődni, változni.

Egy gyermekes elvált emberrel (ez lehet gyerekeit nevelő apuka is) összekötni az életünket valóban nagy toleranciát és feltétel nélküli szeretet igényel.

Azért is írtam korábban, hogy sajnos sok nő elszúrja azzal, hogy a gyerekekre hivatkozva szívja a vérét a pasinak, ugyanakkor mellé még folyamatosan érezteti vele, hogy amúgy meg csak másodlagos fontosságú. Azt hiszem érthető, ha valaki nem szívesen megy bele egy olyan élethelyzetbe, amikor kihaszáltnak és mellette nem fontosnak érezheti magát.

Egy gyerekeit nevelő emberen nagyon sok minden múlik, nagyon sokat tehet az új kapcsolatért és sokat is ronthat rajta.

Esélyed van, viszont jó, ha tudod, hogy sokan eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy más gyerekét is grátisz megkapják egy párkapcsolatban.

Engem soha nem zavart, ha a kiszemeltemnek van gyereke. Sőt, még tiszteltem és becsültem is amiatt, hogy egyedül megbírkózik a gyerekneveléssel.

Viszont minidg volt valami bibi. Nagyon sokat agyaltam azon, hogy mi lehetett a probléma, és hogy miért van az, hogy életem során közel 10 egyedülálló anyukával volt dolgom, de egyikből sem lett kapcsolat. Holott mellette meg, bár igaz, hogy nem vagyok egy görög isten, de mondhatjuk, hogy siekres vagyok a nőknél. Fél éve ért véget egy 3 éves kapcsolatom, és jelenleg úgy állok, hogy ketten is totál belém vannak esve. Ja, és akivel most 3 évig együtt voltam, olyan nő, akiért bárki a fél karját odaadta volna. Viszont a magányos anyukáknál legfeljebb két randi meg egy csók, ameddig sikerült eljutnom. Ráadásul többségük nem is az a - joggal - lenézett kategória, akik az első jöttment alfahímmel megcsináltatják magukat, aztán meg sírnak, hogy nincs senkijük. Ilyen összesen csak kettő volt.

Az egyik dolog, amit észrevettem, hogy sokan nem is társat keresnek valójában, hanem pótapát. Amikor semmi másról nem szól a randi, vagy a netes ismerkedés, csak arról, hogy a gyereknek mire van szüksége, az bizony erőteljesen elbizonytalanítja a férfiembert. Most akkor társ kell a nőnek, vagy csak valaki, aki gondját viseli a gyereknek? Persze, hogy egy hosszabb távú kapcsolatban fontos, hogy a férfi elfogadja a gyermeket, és segítsen a nőnek, de az ismerkedés első fázisa ne arról szóljon már, hogy mit tudok nyújtani a gyereknek.

A másik dolog, amit észrevettem, hogy ők általánosságban jóval válogatósabbak, mint akármelyik lány. Persze, nyilván vannak kivételek, de nagy átlagban egy álomnőt könnyebb megkapni, mint egy amúgy kinézetre és személyiségre is alig átlagos anyukát. Sokuk annyira válogatós, hogy az már elképesztő. Nem azt mondom, hogy az ember adja alább az igényeit, mert bizony az tényleg nem jó, ha valaki "ha ló nincs, jó a szamár is" elven alakít ki párkapcsolatot, de az túlzás, hogy sokan olyan pasit képzelnek el maguknak, amilyen talán nincs is a Földön.

Talán a legzavaróbb, hogy ilyen esetekben a párkapcsolatra vágyó férfi igazából csak harmadlagos szreplő. Az, hogy egy anyukának a gyermeke az első, az természetes. Bár ettől még igen is, hogy kéne a saját érdekeit is nézni, azért MINDEN ne forogjon a gyermek körül. Viszont az, hogy sokszor az exnek kvázi előjoga van, az nem kis mértékben taszító. Semmi bajom nincs azzal, ha a vér szerinti apa tartja a kapcsolatot a gyerekével, sőt, ez lenne a normális. De az, hogy csak épp enyelegni akar egyet az exszel, a csaj meg egyből ugrik, jobb esetben dobva az egész alakuló kapcsolatot, rosszabb esetbe a szemembe hazudva valami mást, na, annál kevés taszítóbb dolog van. Sok esetben ha az ex vissza akar jönni, hiába van már új kapcsolata az anyukának, inkább kidobja az épp aktuális pasit, mondván, próbáljuk meg helyrehozni az apukával. Mondjuk én odáig egyszer se jutottam el, de láttam már ilyenre is nem egy példát.

Ezeket nem úgy kell érteni, hogy most biztos, hogy minden anyukára vonatkozik mindegyik, de sajnos a tapasztalatom az, hogy sokukra ezekből bizony több is igaz.

Ja, a legjobbat meg el is felejtettem. Amikor még hivatalosan férjnél van. Vajon miért nem akar úgy senki ismerkedni vele?