Miért olyan nagy baj az mások szemében, ha valakinek nincsenek barátai? Miért ér valaki kevesebbet emiatt?

az introvertáltság és a barátok hiánya egyáltalán nem ugyanaz

ahogy az extrovertáltság és a sok barát sem

Mert fura figurának tűnsz. Ha valakinek nincsenek barátai, azt hiszik róla, hogy van valami baja, hogy nem barátkozik vele senki, vagy maga nem keresi más társaságát.

Nekem sincsenek, de én le szoktam tagadni, ha olyan közegben vagyok, hogy ne tűnjek másnak.

Ha azt mondom, hogy barátokkal megyek ide-oda, az természetesnek tűnik, s nem szól senki semmit, de ha azt mondom, hogy mindig egyedül vagyok, akkor elgondolkodnak, s kérdezősködnek, hogy miért vagyok ilyen.

Tévedések elkerülése végett:

Extrovertált: a külvilág ingerei töltik fel, sok barátja van, de általában kevésbé mély barátságai. Legszívesebben minden szabadidejét társaságban tölti, egyedül unatkozik.

Introvertált: szeret egyedül lenni és a gondoltaiba mélyedni, az egyedül töltött idő tölti fel, néhány barátja van, de velük mély a barátság. A szabadideje max felét tölti a barátaival, a többit inkább egyedül.

Ha nincsenek barátaid, és nem is vágysz rá, az szociális fejletlenségre utal. Elszigetelődsz a világtól, és még csak nem is veszed észre. Alulfejlett az empatikus képességed, csak te és a saját problémáid léteznek számodra. Nem azért tart téged értéktelenebbnek valaki, mert nincsenek barátaid, hanem mert olyan személyiség vagy, aki nem elég fejlett normális emberi kapcsolatokra. Ha azért nincsenek barátaid, mert elszakadtál tőlük, de igényed lenne rá, az más kérdés, de ha ezt nem emeled ki külön, akkor az első - a legrosszabb - verziót fogják feltételezni rólad. A második eset nem ritka, manapság "népbetegség", hogy az emberek barátokra vágynak, de nem találnak magukhoz illőt.

"Alulfejlett az empatikus képességed, csak te és a saját problémáid léteznek számodra. Nem azért tart téged értéktelenebbnek valaki, mert nincsenek barátaid, hanem mert olyan személyiség vagy, aki nem elég fejlett normális emberi kapcsolatokra."

Miért lenne valaki alulfejlett szociális érzékenységet, szocializálódást tekintve, ha nem kíváncsi a legtöbb ember nyűgjeire, felszínes nyavalyáira, színészkedéseire? :) Hiszen a legtöbben mondvacsinált problémáikat szajkózzák, de amikor hathatós segítségnyújtást kapnak, akkor sem változtatnak. Ez egy idő után unalmas tud lenni. Szerintem pont, hogy erős jellemre, személyiségre vall az, ha valaki szeret sokat egyedül lenni, mert nincs szüksége közönségre, arra, hogy a belső hangját elnyomja valaki/valami által, békében él önmagával. Hiszen, ha nem élne békével magával, nem bírna egyedül maradni. De ez csak az én meglátásom. :)