Átlagban a nők inkább életük végéig egyedül maradnak, minthogy lejjebb adnának az igényeikből?

Érvelhetek én bármivel, úgyis megkapom hogy "nőgyűlölő" vagyok,akár jogos a kritika, akár nem. Innen nézve tehát teljesen mindegy hogy mit írok, valamelyik IQ-csatár turbófeminista úgyis kioszt hogy márpedig neki van igaza, és kvaanyámat.

Nem véletlen hogy én (is) tapasztalatokkal érvelek. Tényeket kicsit nehezebb cáfolni, mint ha azt írom, hogy "há' én ezt a Zsindexen olvastam". Az mindenesetre eléggé sokatmondó hogy egymástól függetlenül ennyi férfinak teljesen ugyanaz a tapasztalata, mindez úgy hogy fogalmunk sincs, előttünk mit írtak és hányan. Ennyi véletlen egybeesés már nem véletlen egybeesés, tehát van érvértéke. Ha a tapasztalat nem elég meggyőző, akkor nem tudom, mi lehetne az.

Ja és 30 éves vagyok, szóval volt időm ezt-azt tapasztalni, nem egy-két szórványos esetből alkotok elméletet.

"Az nem érv, hogy mindenki hazudik, aki nem a te véleményedet szajkózza."

Vicces hogy ezt pont az ellentétes oldal írja...

Az, hogy néhány kétségbeesett lúzer akinek nagy a szája itt fröcsög állandóan nem azt jelenti hogy ez igaz volna. Ők hangosak, mert ők csalódottak. Mert a boldog kapcsolatban lévő férfiak vagy azok akik nem nőgyűlölők egyszerűen ignorálják az ilyen kérdéseket, vagy ha hozzászólnak, ugyanúgy le vannak ugatva.

Tény, hogy vannak nők akiket megijeszt, hogy ketyeg a biológiai órájuk ezért kapkodni kezdenek. De ezeket a nőket nem kell lenézni. Miért kell lenézni azt akinek nem sikerült társat találni és szeretne gyereket? Mert nem jött össze valakivel akihez nem vonzódott szemernyit sem? Ugyan már. Lehetetlent vártok el a nőktől, hiszen ti sem jönnétek össze valakivel akihez nem vonzódtok.

Miért is baj az ha egy nő büszke és igényes és inkább marad egyedül vagy a válást választja ha a házassága menthetetlen? Miért baj az, ha nem fél egyedül megöregedni? Vannak férfiak akik szintén nem félnek ettől, bár a nők között gyakoribb a bátor ebből a szempontból.

Nem azért, mert Brad Pittre várt hanem mert szerelemre várt, egy olyan társra akinek Ő kell, nem pedig csak egy random nő, hogy legyen kit dugni. Mert igénye volt értelmes beszélgetésekre, elfogadásra és elismerésre. Mert férfit keresett akire felnézhet és aki mellett nő lehet. És az ilyen férfiak már foglaltak voltak. Ennyi a történet. Ugye, mennyire hasonlít a tiédhez? Csak ő nem rinyál, hanem egyedül marad. Miért baj ez neked?

És miért van az, hogy egyformán gyűlölitek azt, aki kapkod és apajelöltet keres és azt is aki egyedül marad? Nem viccből nevezünk nőgyűlölőnek benneteket. Ti is csak annyit tudtok mint az általatok feminácinak gúnyolt nők, semmi többet: lepontoztok és fröcsögtök, magatokba meg nem néztek.

Csak azt nem értem, minek nektek nő, ha eleve utáljátok a fajtánkat?

"Az, hogy néhány kétségbeesett lúzer akinek nagy a szája itt fröcsög állandóan nem azt jelenti hogy ez igaz volna"

Az itt a probléma, hogy ez nem "néhány". Ha mindegyik után kapnék 10 forintot, szerintem már háromszor is nyugdíjba mehetnék. Nekem elég bizonyító erejű, hogy egymástól függetlenül ilyen sok férfi ugyanazt tapasztalja. Ja, és megéltem már 30 évet, mielőtt valaki azzal jönne hogy 16 évesen baromi sok élettapasztalatom lehet (ilyenkor az szokott következni).

"De ezeket a nőket nem kell lenézni. Miért kell lenézni azt akinek nem sikerült társat találni és szeretne gyereket?"

Azokat nézem le, akinek akadt volna társ, több ezer is akár, de ő sorban mindet elhajtotta, esetleg a friendzóne-ba száműzte, mert a Mr. Tökéletest várta, aki viszont sosem fog megérkezni, mert csak a fantáziájában létezik. És még véletlenül se a túlzó elvárásaiban keresi a hibát, hanem bennünk, hogy nem tudtunk megfelelni nekik. SZVSZ az ilyet teljes joggal nézem le, elég szomorú hogyha szerinted ez teljesen rendben van.

"Miért is baj az ha egy nő büszke és igényes és inkább marad egyedül vagy a válást választja ha a házassága menthetetlen? Miért baj az, ha nem fél egyedül megöregedni?"

Ezzel semmi baj sincs, úgy teszi tönkre az életét ahogy akarja :D Ha egy rakat macskával akar megöregedni, részemről teljesen oké a dolog :)

Ha pedig annyira megértő, őszinte, becsületes férfi kell, a társkeresőkön bőven találna. Konkrétan ők azok akiknek 1 nő se ír vissza.

"És miért van az, hogy egyformán gyűlölitek azt, aki kapkod és apajelöltet keres és azt is aki egyedül marad? Nem viccből nevezünk nőgyűlölőnek benneteket."

Akkor már minek gyűlöljük? Annyi idősen inkább már úgy vagyunk vele, mint a nyuszika a medve fűnyírójával. Vagy éppen, ha a túlzó elvárásai miatt maradt egyedül eddig, és mostmár bárki megtenné, nyugtázzuk, hogy bizony-bizony, az a kocka hatalmasat tud fordulni :)

Az meg hogy a jogos kritikát nőgyűlöletnek állítjátok be, semmivel se tesz titeket hitelesebbé...sőt, épp ellenkezőleg.

"Csak azt nem értem, minek nektek nő, ha eleve utáljátok a fajtánkat?"

Én is ugyanezt kérdezem magamtól,csak pindurkát más hangsúllyal.

Hagyjuk már ezt "a nők elhajtják a több ezer pasit" dumát. Nekem 25 éves koromig nem volt pasim, pedig nem vagyok csúnya vagy kövér. A hozzám közeledő pasik nagy része házas volt vagy csak szexet akart, két rendes pasi volt de azokkal meg valahogy nem tudtam megtalálni a közös nevezőt, kedvesek voltak, de képtelen voltam vonzódni hozzájuk.

Utána egymásra találtunk a párommal, de már azt hittem, szüzen halok meg. Mielőtt azt hinnétek Brad Pittre vártam, nem, egy 165 cm magas átlagos külsejű férfira vágytam akinek csak érettségije volt és fizikai munkával kereste a kenyerét, de olyan értelmes és intelligens volt hogy nem zavart ez, mert így is megvolt a közös téma, érdeklődés és persze az őrületes vonzalom. Én nem bánom, hogy rá vártam, akkor is ha ma már nem vagyunk együtt, mert ha helyette elfogadtam volna valamelyik kedves srác közeledését a kettő (!!!) közül akkor benne maradtam volna egy langyos, szerelem nélküli kapcsolatban egyszerűen azért mert hűséges természetem van. És akkor soha nem találtam volna meg a szerelmet. Akkor is, ha elbaltáztuk, az már a mi hibánk, de sose voltunk olyan boldogok mással mint egymással.

Nem fogok macskákkal megöregedni, ugyanis a férfi alternatívája nem a macska. Van gyerekem, jó munkám, hobbim, baráti köröm, még pasim is, bár még egyszer nem kötném le magam. Miért baj ez? Miért baj, hogy nincs szükségem egy uncsi kapcsolatra valakivel akivel amúgy sem vonzódunk egymáshoz?