Átlagban a nők inkább életük végéig egyedül maradnak, minthogy lejjebb adnának az igényeikből?

Bár jelenleg hosszú kapcsolatban élek, így ez a kérdés nekem nem aktuális (persze nem volt ez mindig így), de azért elmondom, hogy nem én nem adnék lejjebb. Soha nem akarok olyannal lenni, akivel nem érzem 100%osan jól magam, persze mindenhol vannak tökéletlenségek, amiket tolerálni kell, de én inkább egyedül vagyok semmint valakivel, akire csak úgy tudok gondolni, mint egy "pótlék a megfelelő helyett".

N

u.i.: és mielőtt még a kedves-agresszív nőgyűlölők letámadnának a leírásomban közel sem a külsőről beszéltem (aki erre gondolt magából indul ki ).

#21-es, már megint hozzá kell fűznöm valamit, ami böki a csőröm :P

Szóval elmondhatod, hogy most mit gondolsz, és hogyan cselekednél ilyen-olyan szituációban, de hidd el, hogy "élesben" lehet, hogy megváltozna a véleményed.

Például itt is a válaszolók jó része azt mondaná, hogy hamarabb halna éhen, mint hogy kannibál legyen, de volt már rá példa többször is a történelemben, hogy válsághelyzetben megváltozik az emberek értékrendje.

36 évesen, házasként 2 cicával, 1 kutyával (talán gyerekekkel is), nem tudhatod, hogy mi játszódik le annak a veled egykorú nőnek a fejében, akinek például 5-6 éve nem volt párkapcsolata, de gyerekkora óta családról álmodozik, sőt a tervei szerint már 25-26 évesen házasodnia kellett volna és ennyi idősen már 3 gyerekes anyuka szeretett volna lenni, de eddig várta a "nagy Ő"-t.

#20

Azért nem érzem csalásnak, mert nem sokkal a 30. születésnapom előtt jöttünk össze a férjemmel, tehát nem 25-26 évesen házasodtam.

Ettől még fontosabb elvárásaimból nem adtam lejjebb. Nem érdekelt, ha nem találok senkit. Sőt, már akkor egy ideje meghoztam magamban a döntést, hogy ha nem sikerül olyan párt találni, akivel tényleg társak lehetünk az életben, akivel igazán tudjuk szeretni egymást, akkor jobb lesz nekem egyedül.

Főleg mivel olyan elvárásaim voltak, amikben nem tudtam volna hosszútávon alkalmazkodni.

25.-nek :)

Nem vagyok sem 36 éves sem házas és sajnos kisállataim sincsenek. Jóval fiatalabb volnék :) Persze nem mondom, hogy sokan nem adják le az igényeiket és arról sem nyilatkozhatok teljes bizonyossággal, hogy én 36 évesen ketyegő biológiai órával mit tennék, csak azt tudom, hogy világ életemben független nő/lány voltam, akinek soha nem más emberektől, főleg nem férfiaktól függött a boldogsága és az önértékelése. Eddig mindig inkább voltam egyedül semmit valakivel, aki nem tesz boldoggá és nem inspirál. És bár nőként "elítélendő" ilyet mondani, de nekem nem egy esküvő az életem fénypontja, csak azért nem adnék lejjebb, gyerekhez meg ugye még házasság sem kell :D

Én jelenleg (és valószínűleg a jövőben is ) nagy igényekkel rendelkezem bizonyos téren (belső, kapcsolati harmónia) és tudom, hogy hamar válás lenne egy elkapkodott - kétségbeesett kapcsolat- házasság vége az én esetemben. Persze a történelem már bebizonyította, hogy sokan képesek erre egész életükben is főleg nők, mert hogy "jajj a gyerekkel mi lesz ha elválunk", de én sajnos avagy nem sajnos más mércék alapján élek :)