Miért ennyire nehéz megtalálni a "megfelelőt"?

"Amugy meg miert? Miert eljen igazan az ember ha nem fiatalon?"

És bocs de nekem nem az állat módjára őrjöngés jelenti az életet.

"A baj az, hogy a mai nőkkel is hatalmas problémák vannak, egoisták, nagyképűek, bunkók, és hiányzik belőlük a tisztelet nem csak a másik nem, hanem úgy általánosan mindenki felé."

"mostani fiatal hölgyekben nem sok tiszteletreméltó akad. "

"A mostani lányokat a siker, a pénz, a buli, a pörgés, az izgalmak motiválják és hiányzik belőlük a szerénység, a női báj. "

A kivetelek persze a mar elkelt nok, a nem is letezok es az oriasi igenyuek. Hat egyaltalan nem irtal egyontetuen, ugye bar...

Amugy vannak neked valo lanyok, csak ok nem a top 10-ek es valoszinuleg eszre sem veszed oket, holott lehetne mar reg nod, sot allitom, hogy mar gyereked is, ha nyitottab szemnel jarnal.

Mert igaz en nem vagyok csaladra, sem kapcsolatra. De ez elenyesszo, nekem 5/3 baratnom mar a csaladra ahitozik egy jo ferjjel az oldalan. A gond csak az, hogy ok nem annyira erdekesek es szepek.

33-as, 1-es vagyok... Én nem állítom, hogy a mai nők tökéletesek, ez így van, mert véleményem szerint nagyon sok nő megalázkodik és úgy fut a pasik után, mint egy utolsó sztuyok. Hidd el, én is ismerek olyan nőt, aki ha tehetné már első alkalommal bÁRMIT megtenne a pasinak, hogy szeretet kapjon. Erről mindig eszembe jut Csernus mit mondott .. azt hiszem "szeretet k...nak" hívja őket és tökéletesen igaza van.

Szerintem egy nőben legyen tartás, amitől NŐ tud maradni, nem egy hárpia és egy ló túloldalára átesett feminista buzgómocsing. Hanem NŐ.

Én pl sosem kezdtem olyan férfivel, aki nem tette meg az első lépést. Tudod miért? Mert úgy gondoltam, ha már férfiként arra nem találja meg a módszert és lehetőséget, hogy megszólítson, vagy vegye a bátorságot, hogy elhívjon valahova, akkor egy komolyabb dolgonál, problémánál, ami kettőnket érint, hogyan kezelné a helyzetet? Áthárítja rám az intézést 101%-ban? Itt nagyon sok férfi félreértett engem. és azt gondolja, hogy én azt írtam a kérdezőnek, hogy játsza meg a "jégkirálynőt", az "elérhetetlent" , hogy a pasi a lábtörlője legyen és a nő ezt kemény feminista vigyorral élvezze és használja ki. De itt nem erről van szó. Nyilván kezdeményezhet egy nő is, de ÉN személy szerint azt tartom, hogy a kezdeményezés mindig a férfi feladata, az, hogy a nő ezt értelmesen, tisztelettel nem elszállva magától kezelje az pedig az övé.

Megmondom őszintén az összes kapcsolat -még amiben 17-18 évesen is voltam- ott soha nem én tettem meg az első lépést, hanem az aktuális társam. A férjem úgyszintén lépett, nem én mentem oda hozzá, nem én irogattam rá, nem én hivogattam, hogy na szabad vagyok helló, gyere, randizzunk.

Akármennyire is tetszett az illető. Pontosan azért, mert tudtam, hogy ha valóban érdeklem, akkor meg fogja találni a módját, hogy lépjen. Ha meg nem annyira, akkor arra meg jó a másik nő, aki kezdeményez, aki bevállalja, hogy majd ő leutazik hozzá és még ajándékot is visz meg még le is fekszik vele.

Én nem ez a típusú nő voltam soha. És pl. férjemnek ez volt, ami tetszett bennem, hogy értem tepernie kellett, nem voltam könnyen kiszámítható, könnyen megdönthető. (neki előzőleg szinte ilyen barátnői voltak, akik jóformán már udvaroltak neki, vagy ahogy ő fogalmazott, már "könyörögtek", hogy d..ja meg őket. Nos, az én férjemnek meg pont ez jött be, hogy én merőben más voltam, mint az eddigi bnői és mindezek mellett soha nem voltam bunkó, arrogáns vagy pofátlan. Soha nem használtam ki a lehetőséget, hogy ő fizetett, nem éltem vissza avval, ha elmentünk pl egy étterembe, hogy kirendeltem a legdrágább fogást. És ami a legfontosabb: Tiszteletem őt a legelső perctől kezdve és a mai napig is ugyanígy tisztelem őt, mint férfit, a férjemet és a gyerekeim apját. Írhatnék még száz példát, hogy a mi kapcsolatunk pl hogy jutott el a 0. ról, addig, hogy a férjem a szülőszobában 10 órán keresztül fogta a kezem. De feleslegesnek tartom. Ez közös munka.. És ha a felek nem tudják kinek mi a szerepe ebben a "munkában", akkor abból soha nem is lesz egy értelmes, megbecsülésen, szereteten és szerelmen alapuló nemhogy házasság, de még kapcsolat sem.

Nem tudsz jol sertegetni, igy nem veszem magamra.

25 eves vagy, en szerintem alkalmad mar biztos lehetett volna egy hasonlo celu, elet felfogasu no megfogasara, csak vmiert nem eltel vele.

+ Ne haragudj, a leirasod egy normalis , atlagos ertekrendu ferfira utal, altalaban ha nem vagy vallalhatatlanul ronda(ja szamit a kulso) mar reg baratnovel kene lenned. Szoval ez nekem tul szep, hogy igaz legyen. Altalaban a normalis pasik is elkelnek hamar, nem csak a nok...