Való egyáltalán párkapcsolat egy defektes, aspergeres lánynak?

Én is egyet értek azzal, aki jelezte neked, hogy ez egy állapot, mely ugye bizonyos területeken komoly nehézségekkel jár, de más területeken meg előnyökkel is! Nagyon nagy bajban lettünk volna autizmus nélkül! Nem lenne számítógépipar, szoftveripar és még egy halom más dolog.

Írtad, hogy gyermekkorodban már kaptál diagnózist. A kérdésem, hogy fejlesztésekre is jártál-e? Most jársz-e? A serdülőkor amúgy is nagyon nehéz, pláne annak az embernek, akinek a szociális és kommunikációs készségeknben vannak nehézségei. Megnyugtatlak, hogy a tinikor elszáll és a felnőttek jóval kevésbé csúfolódnak.

Ebben a kiközösítésben nagyon benne van az, hogy zárkózott vagy és senki nem tud a problémádról. Az osztályfőnök tud róla? Segítégre lenne szükséged és egy jó serdülőcsoportra. Van ilyen a SOTE gyermekklinikán, aspi serdülőknek! Amíg nem ismered magad, a határaidat, az előnyeidet, addig fölösleges bármilyen párkapcsolatba kezdeni.

Az is segítene, hogy konkrétan meg tudnád fogalmazni a nehézségeidet. Mi a nehéz az idegenekkel történő kommunikációban. A beszéd értése, vagy a reakciók. Mi a nehéz a boltban? Elfelejted, hogy mit akartál venni, vagy túl sok az inger? Melyik inegr sok? Mit teszel ellene?

Párkapcsolatban miért nem mondod el azt hogy asperger szindromás vagy? Észreveszik a másságodat így is úgy is, viszont így tudnák hova tenni.

A párom szülei aspergeresek, a balatoni szomszédom is (5 gyereke van!), az egyik egyetemi profom is (neki 2 gyereke van).

Természtesen lehet családot alapítani! Én hiszek abban, hogy mindenki megtalálja a neki illő partnert.