Való egyáltalán párkapcsolat egy defektes, aspergeres lánynak?

először is tuti nem vagy defektes

sok az emberi történelemre is nagy hatást gyakorló államfő, hadvezér, tudós is valószínűleg asperger szindrómás volt

szóval az asperger áldás és sok értékes ember van köztük

a nehéz része megtalálni egy olyan társat aki a pozitívumokat értékeli és a számodra fontos másoknak viszont jelentéktelen apróságokat pedig nem idegesítőnek tartja benned hanem egy hozzád tartozó aranyos szokásnak

A gúnyolódás arra jó, hogy egy brancsba tömörüljenek sokan, ez biztonságérzetet ad a legtöbb embernek(az oka meg teljesen mindegy, miért fájna bárkinek az, hogy valaki pl szemüveges? Mégis rengetegen csúfolják őket). Nyilván semmit sem ér, hogy leírom, hogy ne foglalkozz vele, de ennek ellenére mégis leírom.

Minden ember defektes valamilyen szinten, de a legtöbbnek a lelke az, ez meglátásom szerint sokkal rosszabb, nem lenne szabad ilyen emberek véleményére adnod, a legkisebb mértékben sem, nem érdemlik meg.

A kérdés az, hogy akarsz-e egyáltalán kapcsolatot? Ha igen, akkor való :)

Szerintem a legnagyobb akadály a magadhoz való negatív hozzáállásod, kb. minden mondatodon érezni, hogy szégyelled és lenézed magad a másságod miatt. Azt kellene végiggondolnod, hogy ártasz bárkinek is azokkal a dolgokkal, amikben más vagy? Ha nem, akkor nincs okod rosszul érezni magadat, másoknak pedig nincs joguk kritizálni miatta. Ha pedig bántanak téged azért, amilyen vagy, miközben te semmit sem tettél ellenük, akkor bizony ők a defektesek, nekik kéne megváltozniuk, de nagyon. Jogod van megvédeni magad.

Az is nagyon furcsa számomra, hogy nem beszélsz az aspergerről a párodnak, én el nem tudom képzelni, hogy ha akrnék egyáltalán kapcsolatot, akkor a másik ne tudjon rólam egy ennyire meghatározó dolgot. Én még a tzanáraimnak, osztálytársaimnak is elmondom, meg mindenkinek, akiről tudom, hogy huzamosabb időt kell vele eltöltsek. A neurodivergencia van olyan fontos része az ember személyiségének és identitásának, mint a neme vagy szexuális beállítottsága, ha eltitkolod valaki elől, akkor tulajdonképpen nem is téged fog ismerni, csak egy szerepet, amit a jelenlétében több-kevesebb sikerrel magadra erőltetsz. Egy ilyen kapcsolat sosem lehet igazi.

Persze tudom, hogy az egészséges önértékelés kialakítása talán a legnehezebb dolog a világon, ha nincs meg hozzá a szükséges elfogadó és támogató környezet (gondolom a családod sem úgy állt hozzád soha, ahogy kellett volna), de azért nem lehetetlen. Keress olyan közösséget, ahol jól érzed magad (ha bizonyos emberek közé hosszabb idő után sem mész szívesen, akkor arról valószínűleg nem te tehetsz, hanem ők. Az ilyen közegből mielőbb ki kell lépni, ha van rá mód, egy lehúzó társaságnál még az otthon ülés is százszor jobb)

Talán lehet, hogy egyelőre tényleg nem a párkeresésre kéne koncentrálnod, hanem hogy saját magaddal rendbe jöjj, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy "neked nem való". Amint képes leszel pozitívan értékelni magad és ezt kimutatni a környezeted felé, találni fogsz embereket, akik szintén így állnak hozzád és nem kell másnak tettetned magad az elfogadásukért. Ők ugyanis legalább annyira kiváltságnak fogják érezni, hogy ismerhetnek, mint fordítva.