Való egyáltalán párkapcsolat egy defektes, aspergeres lánynak?

Az Asperger nem betegség. Akkor vagy beteg, ha influenzás vagy, vagy vakbélgyulladásod van. Az Asperger egy állapot, a teljes személyiséget áthatja. Ugyanúgy, mint mondjuk az intelligencia, vagy a nemzetiség, vagy az, hogy milyen családba születtél. De semmiképpen nem betegség.

Vannak előnyei és hátrányai. Az rajtad múlik, hogy melyiket veszed észre, és mit használsz belőle.

Elég sok olyan Aspergerest ismerek, akik abszolút teljes életet élnek, ki tudtak teljesedni, mert el tudják fogadni magukat olyannak, amilyenek. A szociális hátrányokat is le lehet küzdeni, egy kis tudatossággal.

Amit én innen látok, az inkább egy komoly önértékelési zavar, ez pedig teljesen független az Aspergertől. A legjobb lenne szakemberhez fordulnod, és ezt az önértékelési zavart kezelésbe venni, mert akkor rájönnél, hogy az Aspergered önmagában az égvilágon semmiben nem gátol, sőt, előnyt is lehet kovácsolni belőle (sokaknak sikerült).

21: Neked azért eszedbe jut néha, hogy amikor fogod magad és ilyen stílusban lecseszel egy önbizalomhiányos és önértékelési zavaros embert, hogy nincs neki semmi baja, hagyja abba, mert idegesítő, amit csinál, azzal tulajdonképpen csak odamész a földön fekvőhöz, és ahelyett, hogy felhúznád, belerúgsz még egy nagyot azzal, hogy "kelj már fel, idióta!"?

Tudod az ilyen mentalitás, ami a kérdezőt jellemzi, nem véletlenül szokott kialakulni. Általában arra vezethető vissza, hogy az ember főleg fiatalkorában de igazából egész életben kizárólag negatív visszacsatolásokat kapott. A pozitív-negatív visszacsatolás (tulajdonképpen jutalmazás-büntetés, bár ezek elég szerencsétlen kifejezések rá szerintem) következetes használata nem csak azért fontos egy gyereknél, hogy megtanulja, hogy mit szabad és mit nem, sokkal fontosabb, hogy a legtöbb ember fejélben emiatt alakul ki az az axióma, hogy a cselekedetei kihatnak arra, hogy jó vagy rossz dolgok történnek-e vele. Az egészséges önértékelésű embernek így természetes a gondolat, hogy ha rossz dolgok történnek vele, akkor a viselkedése, hozzáállása alakításával változtathat ezen. Na most ha valaki bárhogy viselkedik, csakis negatív visszajelzést kap, akkor szerinted kialakul nála ugyan ez a gondolkodásmód? Nem, sokkal inkább úgy fogja gondolni, hogy tök mindegy, mit csinál, ő csakis pórul járhat, ahogy idővel már a viccbeli nyuszika sem gondolta, hogy számítana, hogy visel-e sapkát; tudta, hogy úgyis megverik.

Na most, ha adva van egy ember, akinek egész életének minden empirikus tapasztalata alapján az a meggyőződése, hogy ő mindig mindent elszúr és bármit is tesz, nem lesz jobb, akkor szerinted a te doktorcsernusstílusban előadott flegma, leoltó "tanácsod" segít majd meggyőzni az ellenkezőjéről?

Szóval ha már nem akarsz segíteni, akkor az emberiség nevében kérlek, legalább ne árts még többet, csak mert megteheted.

Túl van dimenzionálva az asperger, mindenre ráhúzzák. Minden ember más, ki többé, ki kevésbé. Biztos, hogy az vagy, van róla papírod? Attól, hogy valaki furcsa, még nem lesz konkrétan aspergeres.

Attól, hogy valaki nem szeret túlzottan társaságban mozogni, és inkább elvan a gondolataival, illetve kínosnak érzi a számára nevetséges társadalmi rituálékat, attól még nincs vele gond, csupán ritkább személyiség. Lehetnek aspergerre utaló jelek, de nem feltétlen.

Szerintem másik társaság után kéne nézned, ennyi.

Hány éves vagy egyébként?

Tökre vicces amúgy, hogy ha az ember lát ilyen posztot, akkor borítékolhatja, hogy ideír egy csomó fiú, mert ismerkedni szeretne. :D Mondjuk nekem sem ártana. :D

Még egyszer mondom, attól hogy képes vagy magadban gondolkodni, és nem hangosan teszed ezt másokat mintegy eszközként használva (mint néhány aspergeres), attól hogy értékes nyugalomra van szükséged a felszínes locsogás helyett, attól hogy nem mész bele nevetséges rituálékba, mint az általad "normálisnak" tartott emberek, attól még nem vagy feltétlenül aspergeres, és ha az is vagy, akkor sincs semmi baj ezzel.

Ha jól nézel ki, akkor úgyis lesz egy csomó hódolód (ahogy itt is megugrottak egyesek a témára), akik közül kedvedre válogathatsz.

A kérdés az, hogy az a "defektes, aspergeres lány" (gondolom magadra gondolsz) szeretne-e párkapcsolatot?

Ha igen - akkor jelezném: mindenki megtalálhatja az igazit (még egy 100kg-os, nem is szép arcú lány is - simán). Talán nem úgy, ahogy képzeled, talán nem is olyan lesz a párod, mint most képzeled. De boldog leszel.

"Sokszor és jogosan azt érzem hogy nem vagyok olyan mint egy normális ember."

Te ezt már eldöntötted? "Jogosan..."

Elmondom, mi a menet egy pszichológusnál - mit is csinálnak a negatív automatikus gondolatokkal, kognitív torzításokkal, negatív sémákkal!

Tudatosítják az értékeid. Megpróbálják elmagyarázni, mi miért történt IGAZÁBÓL. Aztán átvesztek közösen bizonyos technikákat, példákat hozol az életedből, és ezt végigvezetitek. Aztán kapsz házi feladatot, ami hasonló.

Majd magadtól "kell" ezeket csinálni - de amikorra eljuttok oda, hogy magadtól is levezeted ezeket a folyamataidat ("élesben"), már AKARNI fogod.

Úgyhogy egy pszichológus nem ördög: érdemes lenne megpróbálni!

"Mindig mindenhol kigúnyoltak a csendességem miatt."

- Ilyen meg nincs! Elmész egy gyülekezetbe, és a mise utáni alkalmakon kiröhög a pap? Vagy elmész egy önsegítő csoportba, és egyedül téged kiközösítenek?

Elmész egy kiránduló körbe, és 'körbe' röhögnek? Na ugye hogy ugye!

Mindennek megvan a maga helye: neked egy segítő szakember kell! Itt buta, gonosz, troll emberekkel találkozhatsz, vagy pszichopatákkal, akik [khm-khm] ki akarnak használni. És ez kiteszi a GyK látogatóközönségének 80%-t! :)

Az első - ami nem terem a bokorban - hogy magadat értékeld. Az önbizalom az kisugárzik!

Egy optimista még úgy is jobban jár, hogy talán többet csalódik!