Egy tízes skálán mekkora red flag a nőknél az a tény önmagában, hogy egy 30 éves férfi még mindig mamahotelben lakik?

"Lányok, de ugye ez is csak a srác anyagi helyzetét teszteli, nem?

Mert gondolom az sem lenne jó, ha a srác szobát bérel, 4 lakótárssal, vagy lakást, de putrit, vagy jó lakást, de a fizuja fele erre menne, nem?"

Az anyagi helyzetét úgy "teszteli" ez, hogy azon a szinten él-e, mint én. Nem úgy, hogy élősködni akarok rajta. Aki szobát bérel, az nem azon a szinten van, mint én.

Ez csak egy része, mert én nem fogok főzni egy élettelen emberre. A mama nem arról híres, hogy önállóságra neveli a fiát.

Nekem az sem tetszik, amikor valakinek van lakása, de kiadja, mert kapcsolat nélkül kell neki valaki, akihez lehet szólni. Egy ilyen szólogatóssal ugyancsak szenvednénk.

(Nekem van lakásom. Azt sem akarom, hogy itt csövezzen.)

Nem vagyok nő, de szerintem a kérdés racionálisan is könnyen megérthető.

A mamahotel maga nem gáz, de atipikus, ezáltal gyanús viselkedés. Egy tipikus férfi 20-25 között legkésőbb el akar húzni otthonról, és 25-30 körül meg is tudja lépni. Ha 30 felett még otthon van, logikus, hogy vagy a szándék, vagy a lehetőség hiányzik, tehát önállótlan/éretlen/csóró. Na és ezek mindegyike red flag.

Tegyük fel, hogy te egy teljesen oké felnőtt férfi vagy, akit a társadalmi elvárások kevésbé izgatnak, mint a saját jövője, komoly párkapcsolatod jelenleg nincs, a szüleiddel amúgy meg tök jó a viszonyod, így hülye lennél méregdrága albérletet fenntartani a semmiért. Kötve hiszem, hogy ez bárkit zavarna.

De a gyanút akkor is kezelni kell, mert az egy dolog, hogy te oké vagy, ezt el is kell hinni rólad.

Véleményem szerint aki 30+ nem költözött el, nem is fog. Meg van a pszichés oka és következménye, annak is, ha marad és annak is, ha önállóvá válik. A történet összes szereplőjére nézve.

A szülők se "önállósodnak". Haza fogják rángatni (ha sikerül elköltöztetni), nem hagyják rendesen leszakadni, mert ők is függnek tőle és ő se akar/tud igazán elszakadni, mert úgy érzi tartozik nekik, függnek tőle. Vagy legalábbis sokkal nagyobb macera valóban felnőnie. Én pedig saját családot akarok egy minden értelemben felnőtt társsal.

És persze van akire ez nem igaz, nem általános igazság, csak elég gyakori forgatókönyv.

Valós!

Az nem "red flag", amikor valaki jóban van a szüleivel, a munkahelye konkrétan 300 méterre lehet a házuktól, de ő lakást bérel, és napi 80 percet utazik, csak azért, hogy felnőttet játsszon? Minderre kidob 300-at.

"15 éve élek egyedül (16 vagyok)"

Ejnye, 1 évesen már költöztél is? :D (csak poén)

15, már eleve a felfogás beli különbség is óriási aközött, aki otthon marad és aközött, aki hajlandó kellemetlenséget vállalni, "hogy felnőttet játszon".

19, ugyan nem én vagyok a megszólított, de egy havernak, vagy szimpla lakótársnak sokkal könnyebben húzol határokat (legalábbis általában az emberekre igaz ez), mint a szüleidnek. Eleve egy teljesen új helyzetbe, új közösségbe lépsz be, rá is vagy kényszerítve a dologra. Anyu meg alkalmazza a megszokottakat, ami jobb esetben az, hogy nem nyit be, csak mert épp eszébe jutott, rosszabb esetben megteszi.

A barátnővel meg eleve mást jelent a privát szféra.

Ha meg úgy éli meg valaki, hogy a másik "mindenbe beleugat" akkor eleve nagy a baj, legyen az illető bármilyen nexusban az "ugatóssal".