Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet az, hogy úgy érzem, hogy nőként csak én vágyom erre?
Az elmúlt években rengeteg pasival beszélgettem, randiztam már, és igaz, hogy nagyon speciális dolgot keresek, de hogy lehet, hogy csak én akarom ezt?
A barátság extrákkal és a normál kapcsolat között lenne nekem ideális valahol fél úton.
Sosem vágytam hagyományos kapcsolatra, és ahogy idősödöm, egyre inkább nem. Én egyedül akarok élni, szükségem van a saját teremre, saját szokásaimra, hogy bármit csinálhatok, nem kell mindig foglalkozni úgymond valakivel. Gyerekről már nem is beszélve.. Abszolút semmi anyai ösztön nincs bennem. Szerintem egy hét után bele örűlnék, hogy 0-24 van valami teendő. Aranyosak amúgy, csak ne az enyém legyen. 😅 De az állatokat nagyon szeretem.
Ugyanakkor nem szoktam random egyéjszakásokba sem belemenni, mert amúgy meg kell a szimpátia is nekem, hogy jól kijöjjünk a másikkal, legyünk nagyjából napi kapcsolatban, csináljunk programokat is. Meg alapból olyanokkal szeretek ismerkedni, akik nőként bánnak velem, figyelmesek, stb.
És valahogy olyan ellentmondásos ez, mert hiába kötődtem már sok emberhez, nálam valahogy ez mást jelent, mint az átlag embereknek. Nekem társra konkrétan nincs igényem, csak így jól érezni magunkat valakivel. De olyan, mintha mindenki igazából vagy csak dugásra, vagy a nagy szerelemre vágyna.. Pedig szerintem ez hosszú távon pont, hogy ideálisabb lehetne, mert van azért valaki, aki törődik veled, van intimitás, beszélgetés, ugyanakkor bizonyos értelemben szabad maradsz, mert nem kell mindent közösen tervezni, lemondani, alkalmazkodni örökké mindenben.
29N
esküszöm, a teraszon élő anyamacskában 1000000x több emberi ösztön, EQ, anyaság, meg minden pozitívum több van, mint egy mai fiatal libában.
Valami nagyon félrement, hogy ennyi selejt nő reklámozza magát itt a neten.
Nesze neked nagy lbieralizmus.
12, férfiként nagyon egyszerű így nyilatkozgatni, nem te szenvedsz a terhességgel 9 hónapig, nem változik meg a tested. Szülés után is a legnagyobb részben a nő csinál mindent, a férjek jó esetben kicsit besegítenek, amúgy meg élnek a hobbijaiknak..
Másrészt, tényleg jobb az, hogy sokan a fajfenntartó ösztön miatt szülnek lényegében, de közben még sok esetben maga a kapcsolat is egy rakás ***, amire semmit nem lehet alapozni + nulla önismeret, és teljesen alkalmatlanok a legtöbben szülőnek?
Ja és szakítás/válás után persze ott maradsz egyedül, mert hát ti más gyerekét ugyebár nem nevelitek. :D
Igazi főnyeremény helyzet ez így valóban.
Egyedül élsz? Mi a munkád?
Géza bácsi 70/F
Na meg tegyük hozzá, a 12-esben említett macskának nem kell folyton kotyvasztania (lehetőleg változatosan, egészségesen, de azért a férfi és a gyerek [összehangolhatatlan] ízlésének megfelelően), takarítania, egyéb házi-/láthatatlan munkával foglalkoznia. Nincs gondja tanulásra, munkára, egzisztenciára. Különösen a kinézetére sem, szépnek születik, nem kell edzeni, diétázni, fodrászhoz, kozmetikushoz, ide-oda szaladgálni, a rongyokkal is foglalkozni (mindezt egy valag pénzért...), hogy a naccságos' kandúr őfelsége egyáltalán rá méltóztasson nézni, és egyébként se legyen kiközösítve, gusztustalanul alázva a megjelenése miatt.
Így könnyű.
mingli kapcsolat, nem egyedi, én is ilyenre vágyom
N
Vannak férfiak és nők egyaránt úgy mint te, mármint, hogy nem alkalmasak komoly párkapcsolatra amivel nincs gond. Egyértelműen az pedig szuper, hogy utódot egyáltalán nem akarnak, de az a baj, hogy mivel az ember társaslény így valamelyik, vagy mindkettő érzéseket visz bele. Lehet az birtoklási vágy, féltékenység és már bukta is az egész dinamika.
Valamint nekem nagyon úgy tűnik, hogy te elvárnád, hogy elfogadjon olyannak amilyen vagy, szabályokat hoznál meg, de te az ő igényeit figyelembe se vennéd. A "zöld ágra vergődni nem akarok" (bőven) azzal egyenlő. Pedig az életben ha emberek között vagy alkalmazkodni kell. Lehet az munkatárs, haver, barátnő, szülő, szexpartner.
Tényleg nem létezik mint írták előttem, hogy majd te szépen elkerülöd a szexpartnereiddel a bólogatást. Ki fogni pedig az "aranyhalat" nehéz lesz, sokat fogsz te vergődni mint a partra vetett hal. Mit ne mondjak 29 évesen nem így kéne gondolkodni. Nem tudom, hogy értek-e szerelmi csalódások és akkor ennyire begubóztál, ennyire félsz normális kapcsolatban lenni, vagy alapjáraton ilyen nem is tudom milyen típusú nő vagy, de szívni fogsz hiába vagy azon, hogy ne!
"Én egyedül akarok élni, szükségem van a saját teremre, saját szokásaimra, hogy bármit csinálhatok, nem kell mindig foglalkozni úgymond valakivel."
"kell a szimpátia is nekem, hogy jól kijöjjünk a másikkal, legyünk nagyjából napi kapcsolatban, csináljunk programokat is. Meg alapból olyanokkal szeretek ismerkedni, akik nőként bánnak velem, figyelmesek, stb."
Vagyis lényegében társat keresel aki minden vágyad teljesíti. Mert ha te napról napra, vagy egy héten 3-4* programozni akarsz, szeretnéd, hogy figyelmes legyen, össze tudjatok bújni a kanapén, megölelgessen, meghallgassa a gondolataid az kb. párkapcsolatot jelent. Csak annyi a különbség, hogy összebútorozni nem akarsz mert kell a privát szféra.
Nagyon ellentmondásos vagy számomra is.
"Pedig szerintem ez hosszú távon pont, hogy ideálisabb lehetne, mert van azért valaki, aki törődik veled, van intimitás, beszélgetés, ugyanakkor bizonyos értelemben szabad maradsz, mert nem kell mindent közösen tervezni, lemondani, alkalmazkodni örökké mindenben."
Pedig azt akarod, hogy minden jó legyen mint a karikacsapás és ahhoz bizony alkalmazkodni fixen kell ahogyan megemlítette 2 hozzászóló.
Amúgy azt nem tudom honnan szeded hogyha párkapcsolatban vagy akkor örökké, mindig alkalmazkodni kell, nem lehet privátszférád mert nyilván lehet csak olyan társsal kell együtt lenned.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!