Sokak szerint a társkeresés egy voluntarista dolog, vagyis, ha eldönti valaki, hogy márpedig neki lesz társa, akkor az meg is történik?

Eleve 2 ember kell egy kapcsolathoz, plusz még egy csomó dolog. Az sem elég ha a 2 ember akarja, ha folyamatos szivatások jönnek, nehézségek, egészségtelen kizsigerelő munkehely, anyagi csőd, családi döntések, amikor nem hagyhatsz valakit cserben, munkahely kiküld külföldre. Mennyivel sokkal egyszerűbb már azoknak akiknek minden megvan, jönnek mennek fizetős programokra, stabil család stabil pénzügyi háttérrel, erős akaratú stabil szülők, és ott hasonlóval találkoznak szinte helyben, és minden adott.

Mások meg hiába szeretik egymást, egyik akadály a másik után. Így is sikerülhet, csak jóval ritkább a sikersztori, vagy többet kell rá várni. Tehát mégcsak nem is 2 emberen múlik.

"Aki tényleg akarja, annak összejön. Ezzel amúgy nem értek egyet, sokan vannak, akik tényleg próbálkoznak és mégsincs semmi sikerélményük."

Ebben van igazság, de legyünk őszinték, a forma és ennek a megvalósítása azért nagyon nem mindegy.

Tehát ha valakinek az a sok próbálkozás, hogy idegen embereket szólít le az utcán meg a buszmegállókban és tulajdonképpen 1 év alatt a 100 emberből 1 sem borult a nyakába, az valóban keltheti azt az érzést, hogy sokat próbálkoztam és tettem azért, hogy legyen valakim, de gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az emberek erre a szürke hétköznapokban nagyon nem vevők, és inkább leszel a creepy valaki, mintsem a kedves Casanova.

Mindennaposak férfiak által az olyan kérdések ezen az oldalon, hogy "30X éves vagyok, soha nem volt barátnőm pedig nagyon vágyom rá, mit tegyek?"

Ha pedig elkezded kicsit pedzegetni a kérdezőt, akkor 2. oldalra kiderül, hogy amúgy nem csinál semmit, otthon ül, hobbija nincs, csak a munka (vagy éppen munkanélküli), jogsija nincs, 1 dolog érdekli a számítógépes játékok és megkérdezi az internet népét, hogy mit tegyen.

Kétségkívül én elhiszem neki, hogy ő tényleg vágyik valakire, de gondolom senkinek nem árulok el nagy titkot, hogy senki nem fog bekopogtatni hozzá egy keddi napon délután 3-kor, hogy életed szerelme vagyok, vegyél el feleségül.

Az tény és való, hogy vannak emberek akiknek valami oknál fogva könnyebb a helyzetük. A külsejük miatt, az anyagi helyzetük miatt, vagy mert nem cipelnek traumákat. Ez tény.

De igenis mindenkinek van lehetősége javítani magán és a helyzetén, ezzel együtt az esélyeit is. Ha kövér vagy számtalan mód áll rendelkezésre az alakformálásra, ha sosincs pénzed és konkrétan az 5000 forintos randevút is megfeleztetnéd a másikkal akkor igenis le kell ülni és megnézni hogy miért nincs pénzed, ha traumát cipelsz el lehet menni pszichoterápiára és a sor végtelen.

Igen, tény az, ha nem pörgetted ki a genetikai lottót akkor sokkal kevesebb lesz a merítés ami jut neked, de az biztos, hogyha semmi effortot nem teszel saját magadba, akkor csak azért mert akarod, még nem lesz semmi a dologból.

Ha viszont dolgozol magadon, a külsődön, az anyagi helyzeteden, a traumáidon (bármi is legyen az ok amiért sikertelen vagy), akkor lényegesen tágítod az esélyeid számát.