Vannak még 20-35 közötti nők akik normális úton (szimpátia alapján) ismerkednek ?

11 a számmra töjéleteset. Olyat, akivel a hibáink, sérüléseink, vágyaink harmóniában vannak.

Milyen kapcsolat az, ahol meg van a vonzalom fizikai oldala, de csak öljük, vagy elviseljük egymást, mert a szokások, jellem üti egymást? Vagy ahol ugyan remek beszélgetőtárs és még vonzó is, de felnézni nem tudok rá, mert egy motiválatlan here és anyagilag soha nem jutunk majd semerre miatta?

Nálam mindig is az volt fontos, hogy hogyan érzem magam az adott illető társaságában, mennyire azonosak a jövőbeli ambícióink és hogy mennyire értjük meg egymást. Egy hosszútávon is működő kapcsolatban sok dolognak kell megfelelnie.

Például sose ismerkedtem volna olyannal, akivel nincsenek közös hobbijaim és érdeklődéseim. Nyilván nem kell mindenben megegyezni, de akivel semmi közös pont nincs, azzal csak feleslegesen untatnánk egymást, illetve a közös programokat is szűkítené. Olyan férfival se ismerkedtem volna soha, akinek nem igénye, hogy mindig tanuljon és fejlessze magát, mert én meg ilyen vagyok és számomra fontos, hogy előre haladjak a párommal, ne egyhelyben toporogjak. Olyan férfival se ismerkedtem volna, akivel nem lett volna meg a kölcsönös vonzalom és a hasonló szexuális igények, hiszen mindkettőnknek igénye van a harmonikus szexuális életre. Lehetne még sorolni, de szerintem egyértelmű, hogy mire gondolok.

25/N

#16

Nem tudom, hogy szándékosan magyarázod félre, amit írtam, vagy csak tényleg nem érted.

A legtöbbeknek célja az életben a fejlődés. Hogy jobb és több legyen, mint egy éve volt és ezt a pároddal lehet a legjobban megélni, vele tudjátok legjobban kölcsönösen támogatni egymást.

Igen, szeretek nyelveket tanulni, mert egy érdekes és hasznos hobbi, ami tágabbá teszi a világot és személy szerint nekem imponál, hogy ezt megoszthatom a párommal. Egyikünk se a másik miatt tanul, hanem partnerre leltünk egymásban ebben. Hidd el, sokaknak nincs ilyen igénye, te is találhatsz olyat, akinek ez érdektelen dolog. Azt viszont nem értem, hogy számodra miért rossz dolog ez.

Se a párom, se én nem ragadtunk meg azon a szinten, ahol öt éve voltunk, amikor megismerkedtünk, hanem mindketten haladunk előre. Elvégeztük az egyetemet, elhelyezkedtünk az álomszakmáinkban, tanultunk nyelveket, jártunk sokféle helyen a világban és pont ugyanúgy teszünk magunkért, mint a közös kapcsolatunkért. Ha a párom megrekedt volna ott, ahol húsz évesen tartott, akkor nem működne a kapcsolatunk, ahogy ez fordítva is igaz lenne. Persze, mindketten jobban keresünk, mint akkor, de te vagy az, aki egyedül erre teszi a hangsúlyt, nem mi.

25/N

A 14-es hozzászóló nagyon szimpatikus gondolkodású, nekem pl férfiként fontos, h egy nő így gondolkodjon, mert nem sodródni kell az életben, hanem folyamatosan fejlődni, szellemi, testi és anyagi értelemben is, különben mi értelme az egész életnek? És nem azért, h másokkal versengjünk, hanem magunk igénye miatt, h úgy feküdj le minden nap, h na, ez a nap is hasznosan telt, ma is csináltam vmi érdemlegeset.

A folyamatos fejlődés, motiváció, emberi kapcsolatok viszik jobb irányba az emberiséget és/vagy saját környezetünket.

Aki az életében optimista, pozitív, az meg tudja találni azokat a dolgokat, munkát, partnert, akire vágyik, ami boldoggá teszi ő és környezete, családja életét.

Én férfiként erre törekszem és tapasztalatom szerint az értelmes nők többsége is hasolóan gondolkodik.

"Szóval mindenki motivalatlan here aki nem akar 3 munkahelyen egyszerre dolgozni + mellette tovább tanulni és nem milliomos"

Én egy munkahellyel keresek x összeget, amit el várok a másiktól is. A 3 munkahely is kizáró tényező lenne, bármilyen kiakasztó is neked.

Én sem vagyok milliomos, nem is ezt várom.

"Úgy látom ez a tovább képzés /tanulas / hajtsunk a pénzt ez beleégett az összes fiatal nőbe." Nekem jelenleg 2 diplomám van, a másodikat munka mellett csináltam, a 3.-nak 2026-ban kezdek neki, szintén munka mellett. "Beégett", mert én magam is csinálom. Így lehet haladni.

"Hogy a Renike otthon boldog legyen hogy van elég zseton ruhakra meg utazásra."

Nem vagyok háztartásbeli, így nem otthon örülök a pénznek, hanem szintén tolom a házhoz. Pont ennyit várok a pàromtól is. Vannak igényeim, amiket magamnak megteremtek, nem vagyok hajlandó azért szegényebben élni a kapcsolatban, mint egyedül, mert a másik motiválatlan és jó neki a minimum. Amúgy is csak a vita lenne belőle. Hosszabb távon pedig én magánklinikàn fogok szülni (ismétlem, magamnak is meg tudom teremteni egyedül ezt a szintet) és biztosítani akarom a nyugodt tanulás lehetőségét és egyetem után egy lakást a gyereknek (én is megkaptam ezeket). Ha egy férfi ebben legfeljebb gátolni tud, az nem a társam. És ezzel nincs is baj. Nem mindenki illik össze mindenkivel. Vannak nők, akiknek szintén elég a minimum és vannak férfiak, egészen sokan, akik hasonlóan állnak az élethez, anyagiakhoz, mint én.

Nekem ez fontos. Sok férfi van, aki azon az anyagi szinten van, vagy fölötte annak, amin én és nekem az teljesen jó. Sok olyan férfi van, aki rendben van külsőre szerintem. A jellemhez meg meg kell ismernem az illetőt, úgyhogy arról nem tudok így nyilatkozni, mennyire gyakori az egyezés. Szóval nem érzem, hogy olyan egetrengetőek lennének az elvárásaim.