A nők igazából érdekeltek az ismerkedésben?

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

Ezekkel is össze lehet ám futni teljesen gyanútlanul.

52, mindig így volt. Csak sokáig a nők függtek a férfiaktól, és úgy gondolták, ez a dolgok rendje. Hogy a férfit el kell látni, hogy el kell neki magyarázni, hogy a tele szemetest ki kell vinni, hogy az anyukájának kell lenni. Hogy nem szabad tőle elvárni, hogy emlékezzen a szülinapodra (de sporteredményekre simán), ne emlékezzen a gyereke tanító nénijére, vagy hogy angolt vagy németet tanul.

Mind férjként, mind apaként baromi kevés elvárás volt és van a férfiakkal szemben megfogalmazva. Ami anyaként, feleségként alap, azért egy apa, férj annyi dicséretet kap, hogy nem igaz. Nekem 30-asként senki nem fog örömködni, ha elmegyek a vécére kakilni, de ha egy épp biliről vécére szokó gyerek teszi ezt meg, az teljesítmény. Ugye mások az elvárások.

Nekem a mai napig van olyan vidéki barátnőm, aki azért ment hozzá az akkori barátjához, mert a szülei meg a nagyszülei azt mondták neki, hogy lehet, hogy nem szerelmes, de annál a fiúnál csak rosszabbat fog találni. Szerinted hány ilyen lehetett régebben? "Legalább nem iszik/ver."

Egyszer itt egy férfi válaszoló leírta, hogy a férfiakra nincs szükség, és amire nincs szükség, az luxus. Luxuscikkből pedig az emberek a legjobbat veszik.

Most van az, hogy a férfiak felé is növekednek az elvárások. Ezért nem találják sokan a helyüket. Angolul ez jobban hangzik, de a férfiakra nincs szükség, AKARNI kell őket. (Needed vs wanted)

Nem akartam ennyire hosszan írni, mert nem olvassa el senki, de amikor valakire szükségem van, akkor igazából a szolgáltatásra van szükségem, nem az emberre. Amikor a kisbaba sír, mert baja van, akkor neki teljesen mindegy, hogy ki eteti, teszi tisztába, tartja életben. Lehet ez anya, apa, a szomszéd, totál idegen, akinek otthagyják a küszöbén. Neki a szolgáltatásod kell.

Sokan felnőttként is így vannak ezzel. Mindkét nemből vannak ilyenek. Akiknek a szerep kell. A feleség. A férj. A gyerekek nevelője. A pénz hazahozója.

Akik pedig akarnak, azok téged akarnak. Azok nem "egy pasit" akarnak, hanem téged, Bélát. Mert te vagy az, aki kell nekik. Géza nem jó, Pista sem, mert te kellesz.

És akkor itt jön az, hogy sok férfi "senki". Nincs érdeklődési köre, nincs hobbija, nincs stílusa, nincs véleménye. Mert minden az életében arról szól, hogy szerezni kell "egy nőt", és "a nők" mit akarnak, mert akkor eljátssza azt addig, amíg nincs meg a nő. És sok férfi ki is mondja, hogy a férfiak egyszerűek. Nekik elég egy sör meg egy meccs és boldogok. De ez kevés. Ez nem élet.

Annyira fura, hogy azt mondják sokan, milyen önző világban élünk, de sok ember semmit nem tesz saját magáért. Nincs életük, ha nincs párjuk. "Majd elmegyek múzeumba a párommal. Majd lefogyok, ha lesz párom. Ha lesz párom, akkor majd naponta fogat mosok, most senkit nem zavar."

Csak a párkapcsolat nem fog hosszútávon kilendíteni a berögzült szokásokból.

Szeretet, törődés, támogatás - ez szép lenne, de az átlag nem ez. Amelyik férfi szeret, törődik veled, és támogat, az ritka, és átlagon felüli.

Ha most lenne párom, mert kellene valaki, aki néha kinyitja a csemegeuborkát (szolgáltatás), akkor átlagban most ülne itt egy pasas, aki hangosan szuszog, pörgeti a pucér nőket a telefonján, rám szól, hogy a harmadik Negrot eszem már, cicmog, hogy büdös a hajpakolás, amit feltettem, és dugni akarna. És ez nekem annyira depresszíven hangzik, hogy nem tudom, miért akarna bárki is így élni.

"ez nagyon szomorú"

Na de mégis mire lehet gondolni, ha valaki az alapján szólít le, hogy szépen verem vissza a fényt?

#56 de hogyan tudna valaki a személyiséged alapján leszólítani mielőtt megismerne?

#55 én végigolvastam és sajnos részben magamra ismertem. Én sem találom a helyem, igazából már régen feltűnt, de tizenévesen még az volt bennem, hogy úgyis mindenki megtalálja majd a párját. Rossz azt érezni, hogy nem kellek a nőknek. Ettől selejtnek érzem magam.

Gondolom nem fogod elhinni, vagy elképedve olvasod majd, de ez nagyon könnyen kihathat az élet többi részére is: munka, hobbi, fejlődés, stb.

Annyira ki vagyok éhezve - nem, nem csak a testiségre -, hogy gyakran motivációm sincs még a hobbimra se.

"de hogyan tudna valaki a személyiséged alapján leszólítani mielőtt megismerne?"

Ne akarjon megismerni annyi alapján, hogy belém dugná a pöckét.

"Gondolom nem fogod elhinni, vagy elképedve olvasod majd, de ez nagyon könnyen kihathat az élet többi részére is: munka, hobbi, fejlődés, stb."

De nem normális, hogy kihasson. Nem azért hat ki, mert ez a szabály, hanem pont azért, mert nem találja magát az adott személy, ha nincs nője.

Pont ez is a baj, hogy ha itt lenne egy pasi, nem tudnám a hobbimat csinálni, mert vagy testileg vagy szellemileg/mentális ki kellene elégíteni meg motiválgatni... a francnak sincs ehhez kedve.

#58

De akkor mi alapján, hogyan lehet valakit úgy leszólítani, hogy ne azt higgye én csak egy lyuknak nézem?

Megkérdezhetem, korábban megégetted magad rossz férfiakkal?

Tájékozottnak és intelligensnek tűnsz a fogalmazásaid alapján. Viszont valahányszor arra írsz példát, hogy ha lenne párod, akkor nagyon más stílusban írsz.

Úgy hangzik mintha kifogtál volna egy - vagy több - ösztönlény piócát.

Én a prolémáim ellenére nem tudom elképzelni, hogy ha párom lenne, akkor állandóan rajta csüngnék és nem hagynám "lélegezni"

"De akkor mi alapján, hogyan lehet valakit úgy leszólítani, hogy ne azt higgye én csak egy lyuknak nézem?"

Erről nem engem kell kérdezni, nekem mindkét kapcsolatom barátságból lett, nekem nem megy a direkt ismerkedés. Pont ezért, mert csak a külsőről szól.

Nem, nem égettem meg magam. Nem voltak ösztönlény piócáim.