Érdekeltem egyáltalán ezt a lányt vagy nem is érdekeltem?

Nagy bátorságra volt szükségem, hogy egy ismeretlen lányhoz odamenjek. Együtt utaztunk és nagyon megtetszett számomra. Úgy voltam vele, hogy az esélyét megadom és legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam. Odamentem hozzá és nagyon jól elbeszélgettünk. Mosolygott rám, igazgatta a haját és Ő is érdeklődő volt felém. Megkérdeztem, hogy holnap is ugyan ilyenkor fog-e utazni és mosolyogva válaszolt, hogy igen. Másnap olyan volt mintha észre sem vett volna. Nem mentem oda hozzá mert azt hittem hogy nem akar velem beszélgetni. Sokszor köszönni sem mertem neki de amikor köszöntem mindig visszaköszönt. Amikor másodjára odamentem láttam rajta, hogy valami mintha bántotta volna. Megkérdeztem, hogy hogy van de csak annyit válaszolt, hogy elvagyok és közben szomorúan nézett kifelé a vonat ablakán. Többet már nem mentem oda hozzá.

Olyan is volt a beszélgetésünk előtt, hogy leült a vonaton szó nélkül elém és nézett állandóan, a lába hozzá ért az enyémhez és nem húzta el. Majd amikor felállt rám nézett és sóhajtott egyet. Az iskolában sokszor néztük egymást de nem történt semmi sem. Éreztem legbelül, hogy hozzá nagyon kevés lennék.

Szerintetek én gondoltam bele sokat feleslegesen vagy tényleg ennyire bamba lennék a lányokhoz?