Valóban a belső hibáinkat nem látjuk és sokszor a külsőre fogjuk a sikertelenségünket?

"Ha nem jött össze így sem, amire vágyott, és aminek érdekében* tette mindezt, akkor még sz*rabbul is érzi magát."

A csillagnál kiegészítetted helyesen. Belső igénynek kell lennie. Ha neked nincs igényed arra, hogy az életed pár nélkül is jó legyen, senkinek nem lesz kedve megismerni, hogy az indokod legyen.

"De imádom amúgy, hogy szinte az összes kérdésnél, ahol sikertelenebb emberek írnak bármit a sikertelenségükről, rögtön jön egy kisebb hadsereg valószínűleg nő rugdosni..."

Én azt is "szeretem", amikor nekem, a sikertelen nőnek okoskodnak. A leghalványabb fing fogalmuk sincs semmiről, mert egyszerűen teljesen más pozícióból indultak eleve, de azért osztanák az észt. Ahelyett, hogy inkább hálásak lennének tetszés szerint akárminek, hogy anyucitól-apucitól, egyéb felmenőktől nem hulladék géneket kaptak. Ez olyan, mintha a mélyszegénynek ugatna egy a felső tízezerbe született. Teljesen hiteltelen.

"Milyen belső késztetés amikor más kérdések alá meg le van írva, hogy adja önmagát az ember, ne játssza meg magát, ne játszmázzon mert úgyis kiderül aztán vége lesz?"

Nincs ebben semmi ellentmondás. Ne haragudj, de ha nincs benned késztetés, hogy jobb legyen az életed, akkor másoknak sem tudsz semmit adni, és nem kéne kapcsolatot keresned.

Leülsz, és elgondolkozol, hogy valóban csak annyi hiányzik az életedből, hogy nincs kivel dugni? Biztos nem. Nem eljátszani kell, hogy van belső igényed, hanem valóban fel kéne ismerni, hogy az életeddel kell kezdeni valamit.

Ingyenes pszichológus is van, én is oda jártam.

"rögtön minden egyes sikertelenre rásózzátok, hogy gyagyás, életképtelen, sivár lelkileg. De arra még véletlenül se aki párkapcsolatban szenved"

Ezért szól a dugásról.

"Meg honnan szívtad ki, hogy nincs mit adni a sikertelen embereknek?"

Ha nincs belső kényszere arra, hogy maga miatt változtasson, akkor nincs benne semmi.

Én ezt konkrétan az életben is elmondom ismerősöknek, akik sírnak emiatt. Nekem pont úgy tűnik, hogy azok nem vágják milyen az élet, akik itt sírnak, hogy szerencsétlenek.

De én nem gondolom azt, hogy akinek nincs kapcsolata, az bolond. Én is szingli vagyok. Sőt, azt sem gondolom, hogy X időre kapcsolatban kell lenni. Milyen szabály ez?

Lehet, hogy félreértettem az alapkérdést. Én arról beszélek, hogy sok olyan eset van, amikor valaki a külseje miatt panaszkodik (különösen, ha ráfókuszál 1 konkrét külső jegyre), pedig a belsejével sokkal nagyobb gond van.

Most vedd ki a párkapcsolat részét a dolognak. Ne mondd, hogy nem találkoztál még olyan ismerőssel, munkatárssal, aki azt állította magáról, hogy ő kedves, aranyos, rendes, és mindenki bántja, te meg így néztél, és arra gondoltál magadban, hogy "nem, te egy nagyszájú, kötözködős bunkó vagy, és semmi önismereted, ha így látod magad".

Mert nagyon sokszor ez van.