Egyedülálló anyukaként semmi esély nincs normális kapcsolatra?

Kinek mi a normális vagy jó.

Még egy gyerektelen nőtől is azt várja a legtöbb férfi, hogy neki is az anyja legyen, értsd főzz neki, takaríts helyette, "otthon melege", tiéd minden "női dolog", ún. láthatatlan munka. Egy gyerekestől szerintem hatványozottabban. De vannak nők, akiknek ez nem is gond.

Hogy normális ÉS vonzó is legyen a férfi, az szintén lottó 5-ös kategória még gyerek nélkül is.

Az egyedülálló apákkal is amúgy óvatosan... Teljesen másak, mint az egyedülálló anyák. Nem mind, de a legtöbb olyan okból az, hogy nem akarod azt te sem tolerálni, lásd pl. a megcsaló exedet vagy a sok házimunkából és gyerekezésből részét kivenni nem hajlandó herét stb.

Volt már ilyen kapcsolatom.

Önmagában a tény, hogy gyermeked van, egyáltalán nem döntő jelentőségű. Lehet, hogy én vagyok naiv, de nálam nem jelent hátrányt az anyaság. Tudom, és egyetértek, hogy a gyerek a legfontosabb, akárkitől is van. Ahol tudom, mindkettejüket próbálom segíteni. Nem csak akkor rajzoltam, labdáztam stb. a gyerekével, ha anya fáradt volt, hanem bármikor, amikor a gyereke ezt szerette volna. De az sem jelentett problémát, ha úgy kellett valami munkát elvégezni (mosogatástól a kerti munkáig, vagy bármi mást), hogy az anyának és a gyerekének közben más, közös programja volt.

Az a lényeg, hogy ha jönnek a napi várható és váratlan feladatok, akkor együtt tudjuk kezelni azokat, hogy utána mindenkinek jó legyen. Szerintem valahol erről is szól, hogy ha én szeretek egy anyát. Mert akkor a gyerekét is szeretem. Cserébe két helyről is kapok szeretetet.

Persze más a helyzet, ha a gyerek el van kapatva, agresszív, ellenem fordul és anyuka nem tesz semmit, netán betoppan az idegbeteg apuka, vagy bármi hasonló, és változásnak még csak a jele sem látszik.

Nyilvan van ra esely, ha nem lenne akkor nem leteznenek feltestverek.

De amugy miert nem bekulsz ki a gyerek apjaval? Minden ferfi felremegy, kar altatni magunkat, es a gyerek gondolom hozza ragaszkodik.